Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Zádor Béla: Igazoló és fegyelmi eljárások Szolnok megyében a tanácshatalom megdöntését követő időszakban / 195. o.

szemben a botbüntetést is vissza kellene állítani." Volt olyan is, aki már június 10-én Szegedre ment és a „tiszti rohamszázadban" tevékenykedett. Sokat mond az is, hogy az illető, ezt a szándékát közvetlen felettesének bejelentette, aki ezt tudomásul vette és elhallgatta. A közigazgatási dolgozók egy része a Tanácsköztársaság időszakában passzivitást tanúsított. Más részük különböző ürügyekkel átmenetileg félreállt. Az ellenforradalmároknak az a megjegyzése, hogy az „intelligenciának egy része a Tanácsköztársaságot támogatta" néhány értelmiségire és hivatalnokra, döntően a pedagógusokra vonatkozhatott. A közigazgatásban dolgozókat az ellenforradalom megyei vezetőinek értékelése szerint ,,... hazafias gondolkodású, kötelességtudó tisztviselő magatartás jellemezte." A közigazgatásban dolgozó tisztviselők Tanácsköztársaság idején tanúsított előzőekben leírt magatartását több tényező motiválta. A proletárdiktatúrát megelőző korszak magyar társadalmában túlnyomó többségük a kizsákmányolt munkásokhoz, agrárproletárokhoz, szegényparasztokhoz viszonyítva biztonságot is jelentő jó, illetve megfelelő anyagi és szociális helyzetben volt. A városokban, különösen pedig a falvakban kiváltságos helyzetet élveztek. A tanácshatalom létrejöttével, az átlagostól eltérő viszonylag „kiemelkedő" helyzetük megszűnésének veszélyét látták. Zömüktől a Tanácsköztársaság eszméi és intézkedései távol álltak. A tanácshatalom szerveinek kiépülése, felépítése, létrejöttének módja és a választott testületek személyi és osztály összetétele számukra idegen volt. Jónéhány, közigazgatásban dolgozó tisztviselő és helyi vezető elűzése a nép által, a felszínre került gyűlölet és népharag az állásukban, szolgálati helyükön maradókban is félelmet keltett. Annak ellenére, hogy a proletárdiktatúra közigazgatási szakemberek hiányában túlnyomó többségüket változatlanul alkalmazta, a jövőjüket illetően fenntartásaik voltak. Ebben neveltetésük sem volt elhanyagolható tényező. Ezek voltak az alapvető okok, amelyek a közigazgatásban dolgozók passzivitását, a Tanácsköztársasággal szembeni burkolt vagy nyílt ellenállásukat motiválták és az előzőkben leírt ellenséges magatartásukat eredményezték. 40

SZML Műnk. mozg. Gyűjt. Alispáni ir. 1919. 8467-12555. 41 Az igazoló es fegyelmi vizsgalatok, eljárások anyagai megtalálhatók: SZML Műnk. mozg. gyűjt. Alispáni ir. 1920. 9-27216; SZML Műnk. mozg. Gyűjt. Közig. Biz. ir. 1922-1925. XI. 600/ 1922; SZML Műnk. mozg. Gyűjt. Közig. Biz. ir. 1922-1925. XÍ. 831/1923. 207