Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Soós László: A cukorrépa-termelők érdekvédelmének lehetősége a Szolnoki Cukorgyár RT. vonzáskörzetében / 175. o.

mondták fel a termelők, mivel a háború okozta munkaerőhiány nagyon megdrágította a napszámbéreket és lehetetlenné tette a nagyon munkaigényes cukorrépa nyereséges termesztését. Tovább súlyosbította a gyár helyzetét az a kormányrendelet, mely szerint 1915. jan. 1-től a termelők felbonthatták a korábban kötött egyezményeket. A teljesen újszerű körülmények között a birtokosok számára a répatermelés felszámolása és a kevésbé munkaigényes mezőgazdasági kultúrák termőterületének növelése vált gazdaságossá. A gyár nagytermelői belátták, hogy a répaszerződések megszüntetésével a pénzügyi tartalékokkal még nem rendelkező vállalatot teljésen tönkre tennék. A gyár és a termelők közötti tárgyalások eredményeként az ún. törzstermelők megtartották hosszú lejáratú répaszerződéseiket, de a nagyobb anyagi veszteségek elkerülése érdekében csökkentették a termőterület nagyságát. A szerződések felmondása, illetve azok csökkentett mértékű teljesítése következtében a gyár cukorrépa termőterülete az 1914. évi 8200 kat. holdról 1915-ben 6649-re csökkent.

13 A gyár szerződött területeinek nagyságában sokkal nagyobb visszaesés következett be mint az országos átlag. Amíg az egész cukoripar részére lekötött répatermő terület átlagosan 16 %-kal mérséklődött ebben a két esztendőben, addig a szolnoki gyárnál ez az érték elérte a 37 %-ot. A feldolgozásra kerülő cukorrépát véve alapul már nem ennyire rossz a szolnoki gyár helyzete, mivel az országos 55 %-os csökkenés mellett a szolnoki visszaesés 68 %-ot mutat. Tehát gyárunk esetében a feldolgozott cukorrépa mennyisége arányát tekintve lényegesen kisebb mértékben csökkent, mint ahogyan azt a felmondott szerződések nagyságát tekintve várhattuk. Magyarázata abban rejlik, hogy hazánkban a termelők jelentős része nem teljesítette vállalt kötelezettségét és vagy egyáltalán nem, vagy csak kisebb területen vetette el a cukorrépát, mint azt a szerződés előírta. Ehhez járult még, hogy nagyon sokan a megtermelt cukorrépa egy részét állatok etetésére és szesz főzésére használták fel, ami tovább mérsékelte a cukorgyáraknak beszállítható nyersanyagot. Ezzel szemben azok a termelők, akiknek szívügye volt a szolnoki gyár létrehozása és a nehéz körülmények között is vállalták a szerződéseik betartásával járó gondokat, sokkal becsületesebb partnernek bizonyultak mint a többi haza cukorgyár szállítói. A szolnoki gyár vezetői, bármennyire is támaszkodhattak a megyében lévő törzstermelőkre, az egyre romló háborús körülmények között további területek elvesztésével számolhattak. Az 1916. jan. 13-án megtartott igazgatósági ülésen legfontosabb napirendi pontként a répatermelés csökkenésének megakadályozása szerepelt. A vállalat vezetői gondjaik mérséklésére két lehetőséget láttak. Az egyik a répa átvételi árának felemelése oly mértékben, hogy a termelési kedv ismét a kívánt szintre emelkedjék, a másik javaslat a gyár által bérelt birtokokon termelt cukorrépával kívánta a nyersanyaghiányt mérsékelni. Az igazgatósági tagok között lévő nagytermelők ellenezték a bérletekre vonatkozó javaslatot, arra hivatkozva, hogy a munka13 OL Z 41-403. cs. Szolnoki Cukorgyár Rt. Igazgatósági ülési jegyzőkönyv. (Továbbiakban: SzC. Ig.jkv.) 1914-1918. Magyar Statisztikai Közlemények. Üj sorozat, 65. kötet, 29. 15

OL Z41-403.cs. SzC. lg. ül.jkv. 1916. jan. 13. 180