Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Soós László: A cukorrépa-termelők érdekvédelmének lehetősége a Szolnoki Cukorgyár RT. vonzáskörzetében / 175. o.
erőhiány miatt a gyár ráfizetéssel termelné a cukorrépát. Valójában arra gondoltak, hogy a nehéz gazdasági körülmények következtében sokan boldogan bérbeadják birtokaikat, csakhogy megszabaduljanak a munkaerőhiány okozta gondoktól. így a nagy kínálat kedvező haszonbérleti szerződésekhez juttatja a gyárat, ami maga után vonhatja a szerződéses területek jelentőségének csökkenését, és ezzel mérsékli azt a folyamatot, amelyben a répatermelők nagyobb anyagi támogatását tartották súlyponti kérdésnek a termelés növelése érdekében. Mivel a termelők az igazgatóságon belül kisebbségben voltak, nem akadályozhatták meg, hogy az igazgatósági bizottság a bérletekre vonatkozó javaslatot elfogadja. Az 1916-ban Pusztaszőreg, Abony, Tószeg, Fábiánpuszta és Törökszentmiklós határában bérelt 807 kat. holdnyi répaföld jövedelme azt bizonyította, hogy ebben az esetben a termelők akaratának érvényesítése nagyon jelentős haszontól fosztotta volna meg a gyárat. Nemcsak azért, mert ebben az évben a bérletek nagysága megközelítette a szerződéses területek 20 %-át, és a termelői 87 q-ás átlagterméssel szemben holdanként 105 q-át értek el, hanem azért is, mert a saját termesztésű répa mázsánkénti önköltsége 67 fillérrel alacsonyabb lett az átvételi árnál. 16 A reméltnél is jóval nagyobb haszon hatására a cukorgyár 1917-ben már 1600 kat. hold répatermő terület bérletére vállalkozott. Nem a kedvezőtlen üzleti eredmények, hanem a hatvani cukorgyár és a termelők kényszerítették a szolnoki gyárat arra, hogy bérleteit 1918-ban végleg felszámolja. A hatvani cukorgyár nem nézte tétlenül, hogy szomszédja új formában növeli nyersanyagának bázisát, hanem újabb támadást intézett annak érdekében, hogy a szolnoki gyár termelőit elhódítsa. Nagyon jól tudta, hogy az új üzem hosszú lejáratú szerződései — amelyek répatermő területének több mint 50 %-át alkották — 1917-ben lejárnak. Hatvan példáján felbuzdulva a mezőhegyesi és a sarkadi cukorgyár is elérkezettnek látta a pillanatot arra, hogy területet raboljon Szolnoktól. Ebben a kritikus időpontban a termelői igények ismét felértékelődtek. A gyár vezetői igyekeztek minden olyan tényezőt megszüntetni — így esett áldozatul a répatermő területek bérbevétele is —, amely a répaharc sikeres kimenetelét veszélyeztethette. A versenytársak olyan magas répaátvételi árakat igyekeztek ígérni, hogy a még tőkeszegény Szolnok azt megfizetni képtelen legyen. Ezt ellensúlyozta a Kereskedelmi Bank hatékony támogatása. Hollós Ödön a bank nevében megígérte, hogy olyan hitelkeretet biztosít, amely elegendő lesz ahhoz, hogy a szomszéd gyárak támadását kivédjék. Ezen kívül közvetlenül is beavatkozott a répaharc menetébe. Több megyei nagybirtokos hosszú lejáratú kölcsönkérelmének teljesítését az érdekköréhez tartozó gyárral kösse meg. További csábító kedvezménynek számított, hogy a bank révén a szolnoki gyár cukorrépával visszafizethető hitel keretében a nagyobb birtokokon mezei vasutakat és rakodóvágányokat építtetett. Példaként említhetjük Grósz Zsigmond szerződését, amelyben a termelő vállalta, hogy répatermelését 400 kat. holdról 1100 holdra növeli. Ezzel szemben a gyár kötelezte magát, hogy hat évre 500 ezer korona kölcsönt é-s a birtokon létesülő mezei vasúthoz hat km vasúti sínt biztosít, 16 OLZ 41-403. cs. SzC. lg. ül. jkv. 1916-1917. 17 OL Z 41-403. es. SzC. lg. ül. jkv. 1917. máj, 22. 181
