Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Soós László: A cukorrépa-termelők érdekvédelmének lehetősége a Szolnoki Cukorgyár RT. vonzáskörzetében / 175. o.

egyértelműen kirajzolódott az a két érdekkör, amely a továbbiakban meghatározta a vállalat sorsát. A Kereskedelmi Bank a szolnoki gyár üzletviteléből kiszorította a konkurrenciára is képes pénzintézeteket, és így csak a megye termelői alkothattak olyan erőt, amelyet - ha nem is meghatározó tényezőként — döntései során mindenképpen figyelembe kellett vennie. A továbbiakban e két érdekcsoportnak a gazdasági körülmények változásainak hatására újra és újra fellángoló ellentéteit és kompromisszumokban elcsituló megegyezéseit követhetjük nyomon. Répatermeltetési gondok az első világháborúban A megye és a város képviseletét ellátó igazgatósági tagok sokkal hamarabb szembetalálták magukat az első nagy erőpróbával, mint ahogy azt várni lehetett. Az új cukorgyár létrehozását legelszántabban a Magyar Általános Hitelbank érdekköréhez tartozó Hatvány Deutsch család ellenezte. Attól tartottak, hogy a szolnoki gyár nem csak a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében lévő répaszerződéseiket veszélyezteti, hanem a környező megyékben is versenytársként jelentkezik. Az első próbálkozásuk során a Hitelbank felajánlotta a Kereskedelmi Bank vezetőinek, hogy a sarkadi cukorgyárat kibővítve, annak kapacitását duplájára növelik és a felemelt alaptőkének 40 %-át átadják. Még azt is megígérték, hogy az így létrehozott nagy cukorgyárral a Kereskedelmi Bank - részvényérdekeltségének arányában — hitelnyújtási és bizományosi szerződést köthet. Miután a Kereskedelmi Bank képviselői ezt az ajánlatot nem fogadták el, a Hatvány család megbízottjai léptek színre. A hatvani gyár képviseletében felkeresték a megye termelőit és előnyösebb répaszerződéseket ígérve a szolnoki gyárral kötött megállapodásaik felmondását sürgették. Abban reménykedtek, hogy a répatermelők elhódításával a gyár felépítése is meghiúsítható. A szolnoki cukorgyár igazgatóságában a termelői képviseletet ellátó tagokra várt a feladat, hogy a megye közvéleményét mozgósítva megakadályozzák a hatvani gyár ellentámadásának eredményes befejezését. A Vármegyei Gazdasági Egyesület segítségével meggyőzték az ígéretektől bizonytalanná vált termelőket, hogy Hatvanyék kedvező feltételeikkel a szolnoki gyár létrehozását akarják akadályozni és siker esetén gátlás nélkül diktálhatnák feltételeiket a megye területén. A hatvani gyár próbálkozása nem járt eredménnyel, az új vállalat maga mellett tudhatta a fennmaradásához szükséges termelők körét. Az 1917-ig szóló hosszúlejáratú termelői szerződések változatlan feltételekkel és mennyiségben megmaradtak, és 1914 őszén az új gyár megkezdhette a termelést. Az utolsó békeévekben munkálkodó gyáralapítók nem is gondolták, hogy hosszútávú terveiket egy világháború és az azt kísérő gazdasági kényszerintézkedések hiúsítják meg. A sok munkával és jelentős anyagi ráfordítással biztosított répaszerződések jelentős része 1915 nyarán elveszett. Különösen a rövid lejáratú szerződéseket U

OLZ 41-399. es. Aide-Memoiie. 1912. júl. 20. 12

OL Z 41-402. es. SzC. VB ül. jkv. 1912. ápr. 20. 179