Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Soós László: A cukorrépa-termelők érdekvédelmének lehetősége a Szolnoki Cukorgyár RT. vonzáskörzetében / 175. o.

A prágai bank delegátusaként Spitalsky József, a főrészvényesek képviselőjeként pedig Herczog Mór Lipót foglalhatott helyet a végrehajtóbizottság tagjai között. Ebben a körben már csak a banktőke kapott képviseletet, de a három bankház közötti ellentétek ezt a keretet is hamarosan szétfeszítették. A budapesti és prágai pénzintézet harmonikus viszonyát a hitel- és bizományosi szerződés körül kirobbant nézeteltérés szüntette meg. A vitának különös hangsúlyt adott az a tény, hogy minden cukorgyár számára munkájának fenntartásához nagy öszszegű hitelekre van szükség. Adódik ez abból a gazdasági folyamatból, melynek során a gyárnak már az év első felében biztosítania kell a nyers- és segédanyagokat, holott termékeiért csak az üzletév végén kaphat pénzt. A szolnoki üzem hitelszükségletének éves keretét 5 millió koronában állapították meg és az 1913 októberében megkötött egyezménybén hitelnyújtóként még a prágai bank is szerepelt. Minél jobban közeledett az 1912-ben megkezdett építkezés befejezése, úgy romlott a kapcsolat a két pénzintézet között. Az 1914 márciusában a cukorgyárnak a Kereskedelmi Bankkal létrejött hitelés bizományosi megállapodása szerint a bank az általa nyújtott hitelért a hivatalos kamatlábnál 1,5 %-kal magasabb kamatot kap 'és három havonként jutalék fejében még további 0,5 százalékot. Az eladott termékek után további jutalékban részesül a pénzintézet. Amennyiben a bank foglalkozik a cukor eladásával, akkor 1,25 %, ha a vállalat, akkor 0,75 % illeti meg az eladási árból. Hasonló kedvezményben részesül a hitelnyújtó a melasz és a répaszelet eladása során is. A megállapodás feltételei között szerepel — ami a pesti és a prágai pénzintézet e téren végleg megromlott viszonyára utalt —, hogy a szolnoki gyár csak a Kereskedelmi Bankkal tarthat fenn bankári öszszeköttetést. Ezzel az új gyár pénzügyi tevékenységének ellenőrzése kizárólagosan a Kereskedelmi Bank kezébe került. A Kereskedelmi Bank befolyásának csökkentésére elméletileg a részvényérdekeltség biztosíthatott lehetőséget. A magyar gazdasági életben gyakorlat, amely elsősorban a tőkeerős pénzintézetek érdekeit tükrözte, erre nem adott módot. A bank már a részvényjegyzés időszakában partnerei tudomására hozta, hogy csak az vásárolhat részvényt, aki vállalja az általa létrehozott és irányított részvényszindíkátusi tagsággal járó kötöttségeket. A szindikátus tagjai kötelezték magukat, hogy meghatározott ideig nem adják el részvényeiket, ha mégis megválnának tőlük, akkor a tagokat elővásárlási jog illeti meg. Ezzel a bank megakadályozhatta, hogy a cukorgyár részvényei számára nem kívánt személyek kezébe kerüljenek. A szindikátushoz tartozás egyben azt jelentette, hogy a bank széfjében letétként elhelyezett részvények egy akaratot, nevezetesen a közösen kialakított irányelveket képviselik. Mivel a szindikátus irányításának feladatát a Kereskedelmi Bank látta el, a későbbi időben a részvények 20 %-ának birtoklása is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a gyár gazdasági életében a pénzintézet akarata érvényesüljön. Midőn 1914 őszén a szolnoki gyár megkezdhette a cukorrépa feldolgozását, már o OL Z 41-402. cs. Szolnoki Cukorgyár Rt. Végrehajtó Bizottsági ülések jegyzőkönyve (továbbiakban: SzC. VB. ül. jkv.) 1912. ápr. 20. 10

OL Z 34-50. cs. Zöldkönyvek. 1914. márc. 18. 178