Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Botka János: Az agrárproletáriátus kialakulása a Tiszazugban / 145. o.
II. A kapitalista viszonyok kibontakozása és következményei 1. Az 1848-as forradalom törvényei megnyitották a polgári fejlődés szakaszát Magyarországon. De a feudalizmusban a földesúr és jobbágy kapcsolata oly sokrétűen kuszálódott össze, hogy azt néhány soros törvénnyel nem lehetett a valóságban teljesen felbontani. Ezek alapján csak az úrbéres jobbágy és zsellér szabadult fel. A majorsági zsellérek és jobbágyok nem jutottak a föld birtokába. A jobbágyteleknek a volt úrbéres lett a tulajdonosa, a majorsági földek azonban az uraság kezén maradtak. így a tiszazugi úrbéres falvakban és a majorsági településeken eltérően ment végbe az átalakulás. Az 1853. évi úrbéri pátens nyomán a jobbágyközségekben hamarosan sor került a birtokrendezésekre és a tagosításokra. A rendelet csak azokat a földeket tekintette úrbérinek és csak azokra írta elő az állami kártérítést, amelyeket a Mária Terézia-féle tabellákba úrbéri telekként vettek be, vagy ezt követően a jobbágyoknak úrbéri szolgáltatások mellett adtak át. A maradványföldeket a volt jobbágyoknak kellett megváltaniuk. A szántók és a kaszálók kiosztása csaknem teljes mértékben zavartalanul ment végbe valamennyi községben. 1857-ben pl. Tiszaugon, Sason és Kürtön 1543 kat. hold szántó és 504 kat. hold kaszáló került a jobbágyok tulajdonába. 27 Nagy érdeklődés és izgalom kísérte az egész Tiszazugban az addigi közös legelők elkülönítését. Legtöbb községben a legelő volt a határ legkiterjedtebb része. A parasztság ettől várta az igazi felszabadulást, különösen az Alsó-Tiszazugban. Csalódnia kellett. Csak a telkesek részesültek — részarányuk szerint — a legelő területéből. Egy egész telek után 22 holdat ítélt meg a törvényszék a parasztok által remélt 32 hold helyett. A volt zsellérek viszont, akik csak arra vágytak, hogy az addig használt kevéske földjüket 3 holdra egészítsék ki, semmit sem kaptak. Emiatt Kürtön, Sason, Ugon lázadásnak beillő, legelőelkülönítést megakadályozó akcióba kezdtek, melynek vége sokak részére börtönbüntetés lett. Érzékenyen érintette a tiszazugi volt úrbéreseket a szőlőterület rendezése is. Azokra a szőlőkre, amelyek 1853 előtt telekállományba voltak telepítve, állami kártérítést írtak elő. Más területeket a gazdáknak maguknak kellett megváltaniuk. Ez utóbbiak nagysága nem volt jelentős. A tiszazugi úrbéres településeken az 1860-as évek elején lebonyolították a tagosításokat is. Ez a parasztság tulajdonát képező birtoktestek egységesítésével az eddiginél sokkal jobb gazdálkodási feltételeket biztosított. Meggyorsulhatott a fejlődés. A nemesi községek birtokviszonyai azonban alig változtak. A kisnemesi és a jászkun szabadparaszti birtokokat a határozatok nem érintették. Mivel szerződés SIMONFFY Emil: Ürbéri birtokrendezések Zala megyében a jobbágyfelszabadítás után. Agrártörténeti Tanulmányok (Szerk.: SZABÓ István), Bp. 1960. 465. 27 TÓTHD. 1949.61-63. 28 Uo. 29 BOTKAJ. 1977.152. 153
