Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Botka János: Az agrárproletáriátus kialakulása a Tiszazugban / 145. o.

megerősödése, a malomipar, sörfőzés, hal értékesítés, hídépítés, bőrfeldolgozás, a városjog megszerzése stb. mint a fejlődést bizonyítják. A fellendülésnek azonban vannak árnyékai is. Az egyre nagyobb mértékben felaprózódó határ, a lassan változó termelési technika, a kezdetleges munkaeszközök, az ínséges évek, természeti csapások (1816-os árvíz, 1823-as tűzvész, az 1831-es járvány) fokozatosan mélyítik a belső válságot. A lakosság két nagy csoportjának viszonyát mind élesebb ellentét jellemzi. Egyre fokozottabban érvényesül a közös használatú területek, ill. haszonvételek mezővárosi társadalmat differenciáló szerepe. 1848-ra az irredemptusok létszáma meghaladja a redemptusok létszámának felét (megközelítőleg 600 család). Az irredemptusok teljesen a szolgák kategóriájába süllyednek. De jelentős a szegény redemptusok száma is. Önmagában is kifejező, hogy 1850-ben egy gazdaságra átlagosan 6 hold szántójut.

23 A fő problémát az jelenti, hogy az egyre izmosodó nincstelen réteg helyben nem talál munkát. A Tiszazugban a lakosság elszegényedési folyamata a kiváltságos településeken gyorsabbnak ítélhető. Szelevényen már 1750-től sajátos agrárproletár réteg élt. Ennek egy része majorsági bérmunkássá vált, másik része pedig olyan majorsági zsellércsoporttá alakult, amely szerződéses földhöz jutott. E kétféle munkaerő-bázisba olvad majd be az a tömeges olcsó munkaerő, mely szükségszerűen főként Kunszentmártonban és Csépán teremtődött meg már a XIX. század első felében. Ez a megélhetését kereső réteg telepítette be a haleszi homokot, a Varjas- és Kisasszonypusztát. És azzal, hogy állandó lakhelyet is cserélt, megkezdte a Tiszazug legfiatalabb községének, Cserkeszőlőnek kialakítását. (1813-ban 4 csépai, 14 kürti és 67 kunszentmártoni ember művelte itt a homokot.) Az olcsó munkáskéz jelentkezése csak rontotta a szelevényi, kürti, földvári majorokban dolgozó zsellérek, részesmunkások, napszámosok helyzetét. A birtokosok nemcsak a béreket szorították le, hanem a korábban kötött szerződéseket is megmásították. Főként a robot növelése volt megfigyelhető. Az idénymunkások alkalmazásánál is a birtokos akarata érvényesült. Összegzésül az 1848-ig bemutatott időszakról azt mondhatjuk, hogy a Tiszazug valamennyi községében az elzselléresedés, az elszegényedés szinte egyformán nagy mértékben előre haladt. Nem voltak kivételek a kiváltságos települések sem. 21

PALUGYAII. 1854.213. 22

Uo. 212. 23

Uo. 213. 24

TÓTHD. 1949.56. 25 Heves Megyei Levéltár, Közgyűlési iratok. 1843. 1206. sz. 152