Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Botka János: Az agrárproletáriátus kialakulása a Tiszazugban / 145. o.

Mesterszállással. Mint ismeretes 1745-ben Mária Terézia hozzájárul a jászkunok megváltásához, megerősíti kiváltságaikat. A jászkunok belső jogrendje, közigazgatási berendezkedése alapjaiban az eladottság állapotában is — földesúri hatalom — megmaradt, s a redemptioval pedig még kedvezőbb körülmények között fejlődhetett tovább. Kunszentmárton lakói is visszanyerték hagyományos kollektív nemesi kiváltságukat. A nádoron, kapitányaikon és szabadon választott bíráikon kívül más törvényszék felettük nem ítélkezhetett. ígéretet kaptak adó- és vámmentességre, személyes szabadságra, tulajdonjogaik védelmére. Egyenlő jogokat és teherviselést nyertek. A privilégium visszaszerzésének azonban súlyos feltétele volt. A kunszentmártoni redemptio 19.200 forint összeget tett ki, és ehhez járult még évente mintegy 30 lovaskatona kiállításának költsége.

5 2. Az emiitett falucsoportok eltérő helyzetük következtében - természetesen jelentős módon másként fejlődtek. Az úrbéres, a nemesi és a szabad-kun jelleg hosszú időn keresztül meghatározta a településcsoportok életét, sőt napjainkig érezhető sajátos nyomokat hagyott. Jelentős tényező volt a falvak, illetve falucsoportok lélekszámának alakulása. A Mária Terézia-féle úrbrérrendezésig a vidék községeinek betelepülésében nincs lényeges eltérés. Valamennyi helyen kedvező feltételek fogadták a betelepülőket. A tiszazugi jobbágy falvakban szerződéses (taxás) jobbágyok dolgoztak, s bár Tiszaföldváron, Cibakházán, Nagyréven a földesúri legelők mellett szántóvető majorságok is üzemeltek, és az itteni jobbágyok kevés robottal is tartoztak, mégis a tiszazugi úrbéres népesség terhei messze elmaradtak az országos átlagtól. így az 1771-ben bevezetésre kerülő királyi urbárium nagyon súlyosan érintette a vidék népét. Sok helyen útját állta a földesúri túlkapásoknak, a tiszazugi jobbágyok helyzetét viszont megnehezítette. A földesurak legtöbbje továbbra is valamivel előnyösebb feltételeket biztosított jobbágyainak, mint az országos átlag, hiszen a sajátosan erős, korábbi paraszti önkormányzat s az újratelepülést segítő lazább kötöttségek figyelembevétele nélkül alig lehetett volna eredményesebben fellépni. Az urbárium a falvak határának jelentős részét elviekben kezdettől a földesurak magánkezelésébe juttatta, s törvényesen biztosította az évi magas robot meghatározásával az ingyenmunkát. A terület birtokosai azonban á majorsági gazdálkodás tényleges kialakítására, fejlesztésére viszonylag lassan, döntően a XIX. század elején térnek rá. Különösen kedvező Cibakháza, Kürt, Sas helyzete. A cibakházai jobbágyok pl. egyáltalán nem az urbárium szerint élnek, nem robotolnak és adójukat egy összegben, 4500 forintban váltják meg. A kürtieknek külön urbáriumuk van a földesúrral, Sason pedig majorbirtokot még később sem szakít ki az uraság. így e vidék eddig inkább egynívójú parasztsága a differenciálódás szélesebb útjára is valamivel később szorul. Vannak azonban ellenpéldák is. Tiszaföldváron a Podmaniczkyak igazi majorüzemet formálnak, a 4200 kathold szántóból a 135 telkes gazdának átlagosan csak 10 holdat adnak, a 123 zsellércsaládnak pedig egyáltalán nem juttatnak földet. Tiszaugon csak jelentéktelen szőlőbirtokot művelnek a jobbágyok, így robotba Kürtre járnak, s bár majorsági központ épül a faluban, s az uraság kaszálókat is vesz el a jobbá5

SZABŐ Elek: Kunszentmárton története. Kunszentmárton, 1933-34. 58.; KISS József: Hozzászólás Szolnok megye Néprajzi Atlasza Történeti bevezetőjéhez. Bp. 1982. Századok 1. sz. 144. 148