Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Botka János: Az agrárproletáriátus kialakulása a Tiszazugban / 145. o.
gyoktól, a lakosság elszegényedését a földek rossz minősége gyorsítja elsősorban. Ez nagyszámú zsellér poroszországi kivándorlására vezet 1945/46-ban. 6 A tiszazugi jobbágyság életkörülményeinek alakulását döntően befolyásolta az is, hogy az urbárium bevezetésekor sokan — félve a terhektől - csak kisebb telekkategóriákat mertek felvállalni. Természetesen ezek a változások, körülmények a Tiszazug jobbágyfalvaiba történő bevándorlásra döntő hatással voltak. Ezek lakossága a királyi urbárium bevezetése után állandósult. A földesurak többsége is gátolta a betelepülést. A népesség növekedésének meghatározó formája a természetes szaporodás lett. A nemesi falvak benépesedése pedig éppen ezután gyorsult meg. Nemesek és nemesi földön gazdálkodó szabad parasztok, zsellérek közösségei voltak ezek a települések. Birtokaik, regálé jövedelmeik után Csépa és Szelevény nemes lakói nem adóztak sem az államnak, sem az egyháznak, vásárokon, hidakon sohasem fizettek vámot. De katonaként szolgáltak a nemesi felkelésben, s időnként hadisegélyt fizettek és taxával járultak hozzá a nemesi vármegye költségeihez. 7 A nemesi falu a nem nemesekre is vonzást gyakorolt, ugyanis a kuriális földet művelő, nemesi telken lakó éves zsellérek és cselédek is részesültek a nemességet megillető adómentességben. Aki nemesi udvaron lakott és privát vagyona is volt, azt már állami és megyei adó fizetésére kötelezték. Egyházi tizedet azonban senki sem tartozott fizetni. Jelentős vonzóerőt gyakorolt a gazdag, privilegizált kunszentmártoni táj is az Alföldön bolyongó, megfelelő letelepedési lehetőséget kereső népcsoportra. A község lakossága 1717-től 1745-ig már másfél ezerre nőtt. A redemptióval visszaszerzett jászkun kiváltság, amely többek között lehetővé tette azt is, hogy a helység lakóinak szabad bármely szabadon költözhető és állapotú, bárhonnan odakerülő jövevényeket maguk közé befogadni, s a többi lakossal egyenlően a köztük fennálló általános és közös terhek viselésére szoríttatni, még csak tovább erősítette e vonzó hatást. A nagyobb gazdasági erővel rendelkező első telepesek után egyre több szegényebb család költözött a községbe. 1745-ben megközelítőleg 200—220 család lakott Kunszentmártonban. Ezek közül azonban a megváltási költséghez mindössze 127-en járultak hozzá. Ennyien váltottak a községi közös birtokból örökös magánbirtokot. Ezek lettek a redemptusok. A nem váltók (az irredemptusok) száma nyilvánvalóan azért volt olyan jelentős, mert sokak anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy földhöz jussanak. A földet váltók között számos idegen (nem jászkun), főként nemesi família szerepelt. A redemptusok kiváltságos helyzetbe c TÓTH Dezső: Tiszakürt története. (Kézirat) Tiszazugi Földrajzi Múzeum, Adattár. 1949. 4L; BOTKA J. 1977. 62-63.; SOÓS I. 1958.; SZML Községi Adattár: SOÓS I. 1976. (Kézirat) Cibakháza 1., ill. Tiszaug 4. 7 BOTKAJ. 1977.66-72. 8 KOVACSOVICS József: A történeti statisztika forrásai. Bp. 1957. 83.; 243. 9 SZABÓE. 1933-34.51. 10 Uo.55. n Uo.63. 149
