Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: A karcagi közbirtokosság szervezetének változása és szerepkörének módosulása a város gazdálkodásában / 129. o.

delkezik. A „bizottmány" összetételére vonatkozó adatokból kitűnik, hogy annak jórészt a város elöljárósága, tisztségviselői lettek a tagjai. Ugyanakkor a jászkun főkapitány elrendelte: „minden közgazdasági és közbirtokosságot érdeklő tárgyak egy képviseletre fektetett közgyűlés által parancsoltatnak elintéztetni." A képviselőtestület első egyharmadát (és az elnököt) a legnagyobb redempciós összeget fizetők utódai közül, a második egyharmadát „a közép redemptióval bírók" közül, míg a harmadik harmadát „az apróbb birtokosok" közül kellett választani. A „bizottmány" feladatául többek között az alábbiakat jelölték meg: „a különbféle rendelkezéssel bíró pénztárak elkülönítését eszközli". A városi és közbirtokossági ügyvitel elválasztása — mivel a 84 főből álló testület továbbra is a város képviselőtestületével fonódott össze —, különösen pedig a közbirtokossági vagyon elkülönítése hosszabb folyamatot eredményezett. „A karcagi közbirtokossági ügyek rendezéséről" 1882-ben elfogadott szabályzat első pontjában leszögezték: „A közbirtokossági ügyek a közigazgatástól teljesen különválasztassanak."

34 Időközben megváltozott Karcag jogállása is, az 1876-ban létrehozott Jász-Nagykun-Szolnok vármegye rendezett tanácsú városa lett, a közigazgatásra vonatkozó országos rendeletek a város ügyvitelének egyre több részét érintették. A főbíró helyett polgármester került a város élére, akinek a hivatali feladatai közé nem tartozott a közbirtokosság ügyeinek intézése. A közbirtokosság azonban gyakran a polgármestert választotta meg elnökévé (például Kerekes Istvánt), így a hivatal újra összefonódott. Az 1882-ben elfogadott szabályzatban a városi képviselőtestülettől teljesen független, 408 főből álló „birtokossági képviselő testületet" alakítottak. A testületbe a képviselők fele választás útján, a másik fele pedig a legnagyobb birtokosok közül került be. (A választás úgy történt, hogy két-két tizedenként 34 képviselőt küldtek.) Meg kell még jegyeznünk, hogy a szabályzat továbbra is fenntartotta a valamennyi birtokos részvételével megtartott ún. ősgyűlés jogkörét. Az 1882. évi szabályzat teremtette meg a karcagi közbirtokosság önálló, a várostól független szervezetét. A rétek, legelők szántóföldi művelésbe vételében alapvető szerepe volt az ármentesítéseknek és lecsapolásoknak. A Hortobágy-Berettyó-melléki lecsapolórendszer kiépítését a karcagi közbirtokosság közreműködésével végezték el. A debreceni kultúrmérnöki hivatal 1892—93-ban készítette el a lecsapolási terveket. A tervek alapján 1893—95-ben megépült a karcagi I. és II. főcsatorna. Később kiépítették a III. és IV. számú főcsatornákat, illetve a Karcag-Kisújszállás határ mentén a Villogó-csatornát. Ezekkel a munkákkal teremtették meg a szántóföldi művelés meghonosításának lehetőségét, amely alapon azután feloszthatták a még közbirtokossági tulajdonban lévő földeket. 32 SZML Karcag varos tanacsülesi jegyzőkönyve 1863. május 30. 147. (422) 33

Uo. 148. 34 SZML Karcag varos tanacsülesi jegyzőkönyve. 1882. marc. 30. 184. (7). 35

Uo. 185. KÁROLYI Zsigmond - NEMES Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja. II. A rendszeres szabályozások kora (1846 - 1944). Budapest, 1975. 85 - 86. 134