Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A "rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában (1791-1843/44) / 103. o.
vaslattétel jogát és feladatát a tanácsok kapták, de a jászkun alkapitánynak már július 12-én tudomására jutott, hogy egyes helységekben a köznépet is be akarják vonni a koordináció megvitatásába, ezért sürgősen figyelmezteti a kiskun kapitányt, utasítsa az elöljárókat: „hogy ezen tanácskozást, a még most fennálló koordináció nyomán, a köznép bezavarása nélkül, vagy maga a Tanács vagy legfellyebb illendő politica sessióban telyesítse, különben az egész munkálat alig ha érvényes leend. Az alkapitány levele július 12-én kelt, de a kiskun kapitány betegsége miatt csak 24-én kapták meg a helységek. Ekkorra azonban a szervezkedés megindult. Félegyháza javaslatára — a határozatot „nagyobb gyűlésben" hozták - a Kiskunság helységeinek küldöttei július 26-ára Szabadszállásra gyülekeztek véleményeik egyeztetésére. 28 A Kiskun Kerület négy felső városában aláírásokat és pénzt gyűjtöttek azoktól, akik a kerületek belső rendezését a privilégiumok szerint kívánták, hogy szükség esetén a közgyűlés megkerülésével juttathassák el kívánságaikat Pozsonyba, az országgyűléshez. 29 Kunszentmiklóson a főbíró vezetésével tartott népgyűlésen tárgyalták meg, hogy a bajok oka a „belszerkezetben" van. Követelték a közös teherviselés érvényesítését, mert ha a terhek közösek lesznek, az érdekek sem különbözhetnek. A későbbi vizsgálat során a kunszentmiklósi egyik szervező — Baky Farkas ügyvéd elmondta: azért szervezkedtek, mert tudomásukra jutott, hogy az országgyűlési követek által a koordinációra tett előterjesztés ellenkezett a közgyűlésen elfogadott elvekkel. A Kiskunság 4 felső helységéből összesen kilencszázán írták alá az íveket, a későbbi vizsgálat azonban már 2000 aláírásról tesz említést. A szervezkedés több szálon is folyt; a Jászságban az anyavárosból, Jászberényből indult. A koordináció sürgetésére, annak módjára vonatkozó beadványt készítettek az országgyűléshez, s ezt egyben a megyéknek is megküldték. A fő szervező Pethes József, egykori jászberényi főbíró, és Kiss Endre jászberényi tanító volt. Ez utóbbi készítette el a fogalmazványt. Néhányan végigjárták az egyes helységeket, ahol vásárokban, lakodalmakban, házaknál és kocsmákban gyűjtötték a beadványhoz az aláírásokat. Mihálytelken a jegyző kifogásolta az instancia sértő hangját, de Pethes megnyugtatta, hogy majd Pesten Kossuth Lajos végső formába önti, s ami kihagyandó lesz, azt kihagyja. A beadványt 4000 jász lakos írta alá. Utoljára kezdték a szervezkedést a Nagykunságban, később mégis az itt megfogalmazott tervezet lett az irányadó. Varga Imre túrkevei jegyző 1843. december 8-án tett vallomásából idézünk. A vizsgálók azt szerették volna megtudni, ki készítette az irányadóvá vált kisújszállási koordinációs javaslatot. Varga így vallott: „Láttuk a kiskunokat lelépni a törvényes mezőről (...) hallottuk némely jász avatatlanok zavart okozhatott tévedéseit. — És mi nagykunok még alig gondolkozánk. Ezért átment a szomszédos Kisújszállásra, ahol az elképzelések ismertetése után megbízták 27 BKML Kkhalas lt. Prot. Curr. 30. p. 592. 28 BKML Kkhalas lt. Prot. Curr. 30. p. 579-581. 29 SZML JK. Ker. kig. Fasc. 4. N° 1849/1843. 30 SZML JK. Ker. kig. Fasc. 4. N° 2269/1843. 31 SZMLJK. Ker. kig. Fasc. 4. N° 2270/1843. 32 SZML JK. Ker. kig. Fasc. 2. N° 2900/1843. 120
