Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A "rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában (1791-1843/44) / 103. o.

sem kell befogadni a kerületekbe, ha nincs elegendő vagyona maga és övéi fenntartására. Somsics mindezeket összeütközőnek látja a kiváltságokkal. Ezek valóban a redemptusi jogkört sértették volna, a puszták benépesítéséről pedig, lévén a kerületek koronái javak, csak a király dönthetett. Amint látható - Almásy Ignácnak az országos bizottság által 1793-ban elfogadott javaslatai — ha nem is lépték túl a nemesség érdekvédelmével való azonosulásból fakadó korlátokat - tartalmaztak haladó elemeket. A tisztségviselők választásáról szóló javaslatok, — bár nem jutottak el a képviseleti rendszer szükségességének felismeréséig - és a tisztségviselők teherviselésére tett indítványok a meglévő gyakorlathoz képest előrelépést jelenthettek volna. Somsics bírálatában a meglévő privilégiumokat tekintette alapnak, s mivel azok önkormányzatra vonatkozó paragrafusai eredendően demokratikus elvekre épültek, a közteherviselésről és a nyüvánosság biztosításáról leírt észrevételei és kiegészítései már a polgári társadalom felé vivő reformokhoz sorolhatók. Somsics Pongrác az országos bizottság előterjesztésére adott véleményét 1828. október 28-án írta. Az alnádor bírálata és észrevételei alapján az új országos bizottság módosításokat végzett. A nemesek közteherviselésének kérdését pedig úgy kívánta megoldani, hogy azt a szabad királyi városok gyakorlatához igazította. A kerületek közgyűlése, amely 1829. február 20-án tárgyalta a belrendezés kérdését, sem a nemesek és tisztségviselők teherviseléséről, sem a pallosjogról szóló paragrafusokat nem fogadta el. A nemesek közteherviselésének módját nem fogadták el, mert ellenkezik a privilégiumokkal, a szabad királyi városok gyakorlatát pedig a következő okok miatt nem tartották megfelelőnek: 1. A szabad királyi városokban azokat a terheket, amelyeket a nemesek pénzzel váltanak meg, a polgárok is pénzzel váltják meg. A kerületekben viszont ezeket a terheket: szántás, vetés, gyűjtés, hordás végzését, utak, kutak javítását és készítését természetben kell teljesíteni, de a nemes lakos önmagát béresével helyettesítheti. 2. A szabad királyi városokban, ahová főleg a társasági élet miatt költöztek be a gazdagabb nemesek, a kerületbeli szegény nemesek nem is tudnák a terheket pénzzel megváltani. 3. Eddig soha a nemesek cselédei nem voltak az adó alól kivéve, csak saját személyük. Ez a megkülönböztetés a privilégiumokkal ütközik. A pallosjogról szólva annak külön kerületenkénti gyakorlását fenntartandónak ítélték, mivel a Hármas Kerület nagy kiterjedése miatt ez a gyakorlat lenne olcsóbb. Végül az 1844-ig húzódó vitás kérdésről, a kerületi magisztrátus közteherviseléséről, a teljes adó és egyéb közteher alóli mentesség fenntartása mellett szavaztak. Itt azonban nem tudtak privilégiumra hivatkozni, — ezért is támadhatott ellene később mozgalom — csupán arra, hogy a redempció óta élnek ezzel a gyakorlattal nádori jó115