Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A "rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában (1791-1843/44) / 103. o.

pedig, ha vizsgálat útján nem mozdítják el őket, hivatalukat életük végéig viselhetik. E választásokat — írják — fejenkénti szavazattal kell lebonyolítani úgy, hogy minden tizedből 10 „a köz bizalmát bíró férfi" szavazzon a jelöltekre. Az előterjesztéssel Somsics Pongrác is egyetért, csupán a tanácstagok örökös tisztségviselését kívánja megszüntetni és háromévenként választás alá vonni, a választást pedig úgy módosítani, hogy az összes lakosság válasszon fejenkénti szavazással. Almásy javasolta továbbá, hogy a külső tanácsot is a belsőhöz hasonlóan válaszszák, ezek a nagyobb helységekben 28, a kisebbekben 16 főből álljanak. A közgyűléseken minden helységnek két küldöttje legyen, javasolja az operátum, de nem jelöli meg, hogy az a meglévő gyakorlatnak megfelelően maradjon-e, ezért Somsics kiegészítendőnek tartja azzal, hogy a helységek képviselői ne csak a tanácsok tagjai lehessenek. Mivel a küldöttek az egész községet képviselik, a belső és külső tanács is vegyen részt választásukban, a megválaszthatóságot pedig minden polgárra kiterjeszti. A továbbiakban megszabja az operátum a kerületi magisztrátusok tevékenységi körét és a kerületek terheit, majd szól a közteherviselés alóli kivételekről. A reális teher alól egyedül a lelkipásztorokat veszi ki, de csak az alól, amit javadalmuk címén birtokolnak, az eddig mentességet élvező magisztrátusbeli tiszteket teher alá vetendőnek tartja, egyedül a katonai beszállásolás terhét válthatják meg pénzfizetéssel. A személyes tehertől — személyi dica, utak, hidak és egyéb közmunkák — a nemesek, lelkipásztorok és tisztségviselők is kivétessenek. A kiváltságos teherről — insurrectio, a nádor tiszteletdíja, pallosjog, kegyúri jog — szóló fejezet, igen sok vitára adott okot, mivel az általános felkelésen és az országgyűlés által meghatározandó segítségnyújtáson kívül bármely más háború esetén 600 lovas kiállítását — lovakkal — írja elő. Cserébe megadja a jogot, hogy tisztjeikre a kerületek tegyenek javaslatot. Túl nagy terhet rótt volna ez a Jászkun Kerületre, s bár történelmük során volt példa még e terheknél nagyobbak vállalására is, a 600 lovas kiállítását Somsics túlzó követelésnek tartja. A pallosjog kerületenkénti gyakorlása az országos bizottság szerint túl költséges, de szabályozását a jogügyi bizottság hatáskörébe utalja, ugyancsak nem rendelkezik a kegyúri jogról, mondván, hogy az egyházi bizottság hatáskörébe tartozik. Végezetül a különböző kasszákról rendelkeznek, de a kérdéskör lezárása előtt úgy vélekednek „meg kell vizsgálni azt is, mi az oka annak, hogy oly sok szegény lakos él ezekben az oly kövér és termékeny földeket birtokló kerületekben"? Feltételezett okaik igen figyelemre méltóak és többnyire reális tényeken alapulnak. Ezek: a földek a lakóházaktól nagy távolságra vannak, ezért művelésük igen nehéz; ugyanez vonatkozik a pusztákra. A községeken belüli háztelkek kicsik, ezért gyakori a tűzvész. Sok lakosnak egyáltalán nincs földje. A megoldást a lakott helyek növelésének korlátozásában, a puszták benépesítésében és a belső telkek aprózódásának megakadályozásában látták. Ismerve a jászkun birtokviszonyokat és a társadalmi rétegződést meghatározó szerepüket, szinte forradaminak tűnik a következő javaslatuk: a földnélküli lakosoknak, akik képesek még a földművelésre, a felesleges telkekből kell területet adni, a földművelésre alkalmas pusztákat fel kell osztani, az állattartásra pedig a lakott helyek közelében kell legelőket kiszakítani. Ezek után szinte érthetetlen utolsó javaslatuk, mely szerint senkit 114