Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A "rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában (1791-1843/44) / 103. o.
tevő regnicoláris deputáció természetesen azt szerette volna elérni, hogy a kerületbeli nemesek a megyékben élőkkel mindenben azonos mentességet kapjanak. Ez viszont nem egyeztethető össze a jászkunok kiváltságaival, amelyet az alapelvek szerint is fenn kellett tartani. Mária Terézia kiváltságlevele 7. pontja kimondja: amint az összes lakosok és beköltözők a kerületek közös kiváltságait és javait tekintve egyenlő állapotúak, azonos kiváltságoknak sé terheknek örvendenek, ugyanúgy a tényleges terhek is valamennyi lakosra, következésképpen a nemes személyekre is haramiának. A Somsics Pongrácféle tervezet szerint a nemesek e körülhatárolt alárendeltségben is megtarthatnák személyes mentességüket a személyi dicától és az utakkal és hidakkal kapcsolatos munkáktól. A helyi tanács három napi elzáráson túl testi fenyítést nem szabhat ki rájuk, hanem az ügyet továbbítania kell a kerületi magisztrátushoz, amely megidézi, kihallgatja és bünteti őket. A továbbiakban az operátum a Jászkun Kerület közigazgatási szervezetének, gazdálkodásának és adózásának a meghatározásával foglalkozik. Ezekből a cikkekből csupán azokat emeljük ki, amelyek a kerületbeliek sérelmeire vonatkoznak, illetve eltérnek a korábbi gyakorlattól. A Helytartótanács és a nádor főhatóságát az operátum érintetlenül meghagyja. A nádori főkapitány és alkapitány hatáskörével igen részletesen foglalkozik, kiemelve, hogy bizonyos ügyeket, melyek nem tűrnek halasztást, közgyűlési előterjesztés nélkül saját hatáskörükben intézhetnek. Somsics Pongrác itt megjegyzi, hogy a „tárgyalandó ügyek nyilvánosságát minden fontos intézkedésben törvényes eszközökkel meg kell tartani, mivel az intézkedések hatékonysága és a polgárok egyéni szabadsága ebből nyeri életét.' A nyilvánosság megsértése ellen a kerületek már az 1802. évi országgyűléshez beadvánnyal fordultak, s innen az ügyet az országos bizottsághoz helyezték. Az 1825ös országgyűléshez ismét 58 nehezményt tartalmazó beadványt adtak, s ezekről a király a megoldás jogát fenntartotta magának. így a kerületek rendezésének a kérdésénél sem lehetett ezeket megkerülni. Somsics véleménye szerint, mivel a kerületek nyilvános joghatósággal és függetlenséggel rendelkeznek, minden, a közállapotokra vonatkozó ügyet a közgyűlés előtt kell megtárgyalni, s a végrehajtó hatalmat és a törvények foganatosítását a kerületekben kell gyakorolni. A főkapitány főhatóságának és tekintélyének az érvényesítéséhez elégségesnek tartja azt, hogy minden levelet pecsétjével és aláírásával hitelesít. A kerületi elöljáróságokról szólva Somsics megjegyzi, hogy a gyakorlat eltér a kiváltságtól, s a kerületi kívánalmaknak megfelelően a nádor által kinevezett táblabírókat, számvevőt és levéltárnokot is választás alá utalja. Figyelmeztet — a korábban már említett visszaélés miatt, mely szerint a magisztrátus önmagát választotta újjá különösen ügyelni kell arra, hogy „ama kerület elöljáróságának amelyet felújítanak, ne legyen szavazata". A helyi elöljáróságoknál az országos bizottság a fő és másodbírók eddigi évenkénti választása helyett a háromévenkénti választást javasolta, a többi tisztségviselők 15 SZMLJK.Ker.kig. Fasc. 4. N° 2125/1828. 113
