Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A "rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában (1791-1843/44) / 103. o.

zottai: a várnagy, a hajdúk, a hadnagyok és a börtönőrök. A különböző szolgákat szintén szerződéssel alkalmazták. Az egyes helységek tisztségviselőit a szenátorok közül választották. A tisztségek meghatározott időre, a szenátorság azonban egész életre szóló megbízás volt. A kerületi tisztségviselőket megillető adómentesség a szenátorokra is vonatkozott. A társadalmi ellentmondások és közjogi sérelmek kialakulása A redempció utáni évtizedekben a közösen vállalt terhek és a közös privilégium hatására néhány évtizedig a belső ellentmondásoktól mentes fellendülő gazdasági és demokratikus közigazgatási élet jellemzi a Jászkunságot. Az egyes társadalmi rétegek közötti mobilitás azonban a redempciótól távolodva lelassult, s egyre erősödött az a tendencia, hogy az önkormányzatok irányítását a redemptusok egy szűk csoportja, és a velük szövetséget alkotó nemesek vegyék kézbe. A Jászkunság népessége megnövekedett, de a növekedés ütemét nem követte a két jogilag és gazdaságilag is vezető réteg számbeli növekedése. Mivel a redemptusi jogok a redempciókor megvásárolt úgynevezett tőkeföldhöz kapcsolódtak, elsősorban a földvásárlások és aprózódások akadályozásával igyekeztek a redemptusok viszonylag zárt közösségét megőrizni. Az önkormányzati élet vezető posztjait is kihasználták olyan rendelkezések, statútumok alkotására, amelyek a redemptusok gazdasági érdekeit szolgálták. A nádor központosítási törekvései is egyre erősödtek. Ez főleg a kinevezett tisztségviselők számának növekedésében és a választásoknál a jelölési rendszeren keresztül érvényesült. A választott tisztségek is egyre inkább örökössé váltak, hiszen a közgyűlésen a magisztrátus is rendelkezett szavazati joggal. Bizonyos ellentét az egyes kerületek között is kialakult. A Jászkun Kerület székhelye „anyavárosa" Jászberény volt, itt volt a kerületek háza, s bár a közgyűléseket gyakran más városban tartották, az évi négy közgyűlés közötti időszak kisgyűlései rendszerint Jászberényben voltak. A három kerület közül a Jászságot katolikusok, a Nagy- és Kiskunságot pedig többségében protestánsok lakták. Ez is hozzájárult, hogy 1790-re a jászok a magisztrátusban többségbe kerültek, sőt nagy- és kiskunsági kerületi tisztségeket is betöltöttek. A II. József által Pest vármegyébe bekebelezett Jászkun Kerület lakóiból az önállóság visszanyerése után mindezek a sérelmek tiltakozásokat váltottak ki, s mintegy újrakezdésként, törekvések történtek a privilégiumok eredeti értelmének helyreállítására és a vallási sérelmek megszüntetésére, sőt a haladásra fogékonyabb protestáns kerületek követelték a magyar nyelv behozását a hivatali életbe. A kerületekben lakó nemesek szintén elérkezettnek látták az időt, hogy tiltakozzanak a közgyűlésnél és egyidejűen az országgyűlésnél is nemesi előjogaik megsértése , azaz az adófizetés és közteherviselés jászkunsági gyakorlata ellen. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: Nemesek a Jászkun Kerületben. Levéltári Szemle 1982. 2-3. sz. 367-375. 109