Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A "rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában (1791-1843/44) / 103. o.

hogy mind a jogok gyakorlásában, mind a teher viselésében minden lakos egyenlően osztozik, semmiféle kivételnek helye nincs. A felügyeleti szervekre vonatkozóan kimondta, hogy minden — a privilégiumaikat vagy polgári és fenyítő pereiket illető — polgári dolgaikban, csak az ország nádorától függnek; a közigazgatási kérdésekben a Magyar Királyi Helytartótanács által kormányoztatnak. A Jászkun Kerület függetlenségét és különállását II. József uralkodása idején 3 évre elvesztette. 1787-től 1790-ig a kerületek Pest vármegyéhez tartoztak. 1790-ben, II. József január 28-án kelt rendeletével a kerületeket ismét régi jogállapotukba helyezte. 1791-ben megkapták az országgyűlési képviselet jogát. A Jászkun Kerület a vármegyékhez hasonlóan két országgyűlési követet küldhetett képviseleti és szavazati joggal.

7 A Hármas Kerület (Jász-Kiskun-Nagykun Kerület) önkormányzati életét az említett jogszabályok szabták meg, de az idők során számos, a privilégiumoktól eltérő vagy éppen azokkal ellenkező gyakorlat alakult ki. A közigazgatás és a társadalmi szerkezet bemutatásával egy korábbi tanulmányban részletesen foglalkoztam, ezért itt csupán azokra a motívumokra térek ki, amelyek reformok szükségességét sürgették. A Jászkun Kerületbe 25 communitas, 17 mezőváros és 8 falu tartozott: ezeknek összesen 55 pusztája volt. Az 1745-ös redempció után a földesúri függés megszűnése a kerületben élő öszszes személyre vonatkozott, de a pillanatnyi jogegyenlőség már a redempció gyakorlati megvalósulásakor felbomlott. A megváltás terheihez való hozzájárulás mértéke a hozzájáruló jogait is megszabta. Azok, akik a redempció alkalmával tényleges összeg lefizetése mellett földet szereztek, redemptusok lettek. Ez a réteg képezte a teljesjogúakat. A XIX. században — mivel a földek erősen aprózódtak — azokat tekintették valódi redemptusoknak, akik legalább 25 redempciós forint értékű földdel rendelkeztek. Az irredemptusok rétege azokból alakult ki, akik vállalták ugyan a megváltást, de arra csak alacsony összegig voltak képesek; vagy később vándoroltak be, s bár földet szereztek, de a redempciókor vállalt egyéb terhekhez (katonatartás, nádor fizetése) nem járultak hozzá. Ők már politikai és gazdasági jogaikban is korlátozva voltak. Az irredemptus nem választó és nem választható. Lehetett földje és háza, de a közösen megváltott földekből, pusztákból nem részesülhetett, s az azokon történő legeltetésért taksát kellett fizetnie. Jelentős számú zsellér is élt a kerületben. Ők politikailag teljesen jogtalanok voltak, és a gazdasági életben is a leghátrányosabb helyet foglalták el. Ennek ellenére, mivel földesúrtól nem függtek, a kerületeken belül jóval szabadabban éltek mint a vármegyékben. A földnélküliek ezért szívesen és nagy számban költöztek a redempció után a gazdaságilag is fellendült Jászkun Kerületbe. FÉNYES Elek: Magyarország és a hozzákapcsolt tartományok mostani állapotja. 1839. 137-139. 7 A jászok és kunok, mint „universitas" már az 1292. évi és az 1298. évi országgyűlésen is részt vettek, de később nem gyakorolták az időközben feledésbe merült jogot. 8 lásd 2. jegyzet 105