Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A "rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában (1791-1843/44) / 103. o.

Az egyes rétegek közötti mobilitásra a redempció után is volt lehetőség, de a redemptussá válást számos intézkedéssel akadályozták. Hyen akadály volt, hogy a redemptusi jogok elnyeréséhez nem volt elég a megfelelő mennyiségű földtulajdon birtoklása, a redempciókor vállalt egyéb közterheket is meg kellett váltani. Ha valaki beházasodás révén akart redemptussá válni, annak is teljesíteni kellett a feltételt. A redemptusokból és nemesekből álló tanácsok gyakran hoztak intézkedéseket a redemptusok gazdasági jogainak védelmére: pl. korlátozták az irredemptusok állattartását, vagy az irredemptusok nem kaphattak, és nem is vehettek a közös földekből házhelyet. Lehetőséget adott a tanács kezébe a redemptusok gazdasági és politikai jogainak védelméhez az, hogy a lakosi jog adományozásával korlátlanul rendelkezett. A lakosi jog megszerzése nélkül viszont minden birtok szerzéséből, házvásárlásból, sőt még a mesterség gyakorlásából is kizárattak az itt élők. A redemptusoknak egyébként is elővételi joguk volt az irredemptusok, az irredemptusoknak a zsellérek előtt. A zsellérek csupán bérmunkát végezhettek. A redemptusok, irredemptusok, zsellérek, lakosi joggal rendelkezők vagy csupán tartózkodók, úgynevezett commoransok, mellett még egy viszonylag népes és egyre gyarapodó réteg élt a Jászkunságban: a nemesek. Helyzetük különösen alakult: másutt általában a társadalmi rétegződés legfelső szintjén helyezkedtek el, itt ezt a helyet a redemptusok foglalták el. Különösen az armális nemesek költöztek szívesen a kerületekbe, de sok itt élő redemptus is kapott nemesi jogot. Amíg kevesen voltak egy-egy helységben, különösebb probléma nélkül illeszkedtek a társadalmi és gazdasági rendszerbe. A redempció körüli közös gondok és az a tény, hogy a kerületekben élő nemesek maguk is részt vettek a megváltásban, átmenetileg elterelte a figyelmet a súrlódás lehetőségeiről. Az 1784—87. évi népszámláláskor már 2222 nemes férfi élt a kerületekben. Ezt összevetve a redemptusok és örököseik számával, a nemesek száma az előbbiek 13,99 %-a volt. Kerületenként eltérő volt ez az arány: a Nagykunságban 17,85 %, a Jászságban 12,5 %, a Kiskunságban pedig csupán 11,89 % volt nemes. A számbeli növekedés megteremtette a szervezkedés lehetőségét is. Ennek a célja a teljes adómentesség és a közszolgálatok alóli felmentés elérése volt. A jászok és kunok kiváltságai - bár jelentősek voltak — az egyes személyekre vonatkozóan elmaradtak a nemesi privilégiumok mögött. Ennek ellenére saját particuláris jogukra hivatkozva a Jászkunságban rendszeresen hangoztatták, hogy a kerületen belül minden polgárra vonatkozik az egyenlő teherviselés kötelezettsége. Ezek röviden: a jászok és kunok személyük után adómentesek voltak, de vagyonuk után nem, fizették az állami contributiókat, viselniük kellett a katonai beszállásolás terheit és az önkormányzat költségeit. Az adók elosztásáról önkormányzatilag intézkedtek. A nemesek jogi helyzetét a terület kiváltságos jogi helyzete meghatározta. Földesúri jogokkal nem élhettek, személyüktől nem adóztak, de jószágaiktól igen, s a közterheket is viselniük kellett. A nemesek ezért többször is tiltakoztak a kerületek közgyűlésén, a nádornál és az országgyűlésen is. Tiltakozásuk szinte teljesen eredménytelen maradt, csupán 106