Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)

TANULMÁNYOK - BARTHA JÚLIA: Pogányi kegyetlenséggel – egy 18. századi válóper anatómiája

ben különbséget tett a házasságon kívül született utódok között, szabályozta a rokonsági fokoknak megfelelően a vagyon átörökítését.4 A házasságra érett kor megállapítása az örökösödési jog miatt volt fontos. A középkorban 12-14. év között volt a nagykorúság, de a törvény a különböző korokban változott. Werbőczy István törvénykönyve a nők nagykorúságát a 16, a férfiakét 20 éves korukban határozta meg. A Nagykunságon ettől eltérően, később házasodtak, pl. Karcagon a lányok 18-20, a férfiak 24 éves korukban, a katonaság kitöltése után. A Jászkunságra jellemző paraszti munkamegosztásban a nőnek másodrangú szerepe volt, mivel gyenge ezért fizikai munkára nem volt alkalmas. Ebből következően a társadalmi rangja is alacsonyabb volt, mint a férfiaké. Ráadásul a család a férjhez menése után nem is számíthatott rá. Amíg a fiúkat taníttatták, a lányokra nem sok figyelem jutott, észrevétlenül az anyjuk mellett beletanultak a háztartási munkákba, a gyermeknevelés mintáját is otthonról vitték. Arra törekedtek, hogy a család jó hírét vigye a lány az új házasságba, ne kelljen szégyent vallania az anyósa előtt. Már a párválasztásnál is fontos volt, hogy a kialakuló kapcsolat mindkét fél elégedettségét vonja maga után. Ellenkező esetben közbelépett a rokonság és nem engedte a végkifejletig menni a dolgot. A hagyományos jászkunsági norma előírta, hogy a férj köteles a feleséget és gyermekeit eltartani, vagyoni és erkölcsi biztonságukról gondoskodni. Megvédeni a családot mindentől, ami annak megbomlását előidézhetné. Ennek fejében különös tisztelet illeti meg a családfőt. A férj uralkodik, a feleség engedelmeskedik.5 A jászkunsági paraszti munkaszervezet hárompillérű, három generáción nyugszik. A családfő az a férfi, aki munkabírásánál és erejénél fogva a legerőteljesebben érvényesítheti az érdekeit: a középgenerációs férfi. A jászkun örökösödési jog is ezt a tendenciát erősíti. A vagyon jelentős részét a legidősebb fiú örökli, a továbbiak bizonyos hányadot kapnak ugyan, de a vagyon tetemes része egy tagban marad. A ház a benne lévő ingóságokkal a legkisebb fiút illeti, övé marad és ő gondozza az öregszüléket is.6 A lányok nem örökölnek jelentős vagyont, a korabeli szóhasználattal élve „kielégítik" őket, rendszerint kertföld vagy ingóság az öröklés tárgya. Azonban ha tehetős volt a család, akkor igyekezett rendesen, a módos parasztpolgári elvárásoknak megfelelően kiházasítani a lányt, tisztes hozományt adni vele.

A 18. század végén, a redempciót követően kibontakozó parasztpolgári fejlődés eredménye az, hogy az erkölcsi normákban is élesen kirajzolódtak a

4 ÖRSI Julianna: Családi és vérségi kapcsolatok érvényesítésének jogi eszközei a Jászkunságban a 18-19. században. In: Jogszabályok - jogszokások. Jászkunság kutatása 2005. Kiskunfélegyháza, 2005. 337-348. p.

5 ÖRSI Julianna: Karcag társadalomszervezete a 18-20. században. Bp. 1990. 182-184. p.

6 BELLON Tibor: Nagykunság. Bp. 1979. 193. p.

26