Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - PAPP IZABELLA: Egy jászberényi család az 1848/49-es szabadságharc idején
fogadj embert, tanálsz lelkem biztos embert jó fizetésért, vagy falu elől járóit meg kérvén az ott lévő lovas hadnagy által el küldheted, csak minél előbb - ha megszabadulsz, mit Isten adgya, öltönyöd váltsd fel, jöjj bármibe, csak akadály nélkül jöhess, és úti levél nélkül ne. Kiss bátsikádot Isten hozta ez napon hozzánk, ő mondja, hogy ismét ki vagy rendelve Czibakra, őrizzen meg az Úr Isten! De jól esik kedves gyermekem, hogy híredet halljuk: adgya az Úr Isten hogy szerencsével és haszonnal működhess. Kedves Józsim, tudod már hogy mindenekrül szeretek tudni, hogy voltál azolta, nem volt é valami bajod, és őrnagyodtul hol és hogy váltál meg, írd meg ezeket: csak valami olyast ne fiam, mert most még a fagyos fű szálnak is éles füle vagyon, de örömestebb vesszük személyedet az írásnál. Isten véled az viszont látásig, őrizzen meg az magyarok Nagyasszonya minden csatázástokban minden veszélytől, ezernyi áldásunk kísérjen minden léptedben, édes gyermekem, ezt kívánja forró szívéből a te jó atyád, ki számtalanszor csókol tégedet édes Józsim Sírig szerető édes Atyád S. Mihály mk. Kedves Józsim! Levelem tartalmát jól fontolóra vedd, ne hogy későbben is szüléidét, akár egyik részrül, akár más részrül okold. - [...]" Három oldalas, átírt másolat, végén megjegyzés: Cemzával írt családi feljegyzés: 1849. febr. 10." JMTD 96.92.1. A császári seregek a főváros elfoglalása után Erdély felé indulva fontos szerepet szántak a cibakházi hídnak, amit eleinte nagykunsági nemzetőrök védtek, s több császári támadást visszavertek. Sismis József is itt kapott feladatot. 1849. február 24-én került sor a leghevesebb összecsapásra, amikor a megerősített honvédség sikerrel védte meg a fontos átkelőhelyet. Ez tette lehetővé, hogy március elején Damjanich hadosztálya a tiszai átkelés kulcsát jelentő Szolnok elfoglalására indulhasson. A levél keletkezése idején Sismis József már tül volt élete első igazi csatáin, az 1849 januári szolnoki és ceglédi ütközeten. Apja leveléből az otthoni történésekről tájékozódhatunk, s bár egyszerre van jelen a fia iránt érzett büszkeség és féltés, egyre határozottabban fogalmazódik meg az a kívánsága, hogy a katonai pálya helyett inkább polgári foglalkozást válasszon. 83 A családtagok és rokonok egy-egy mondatos üdvözlete szerepel a levél végén. 269
