Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - PAPP IZABELLA: Egy jászberényi család az 1848/49-es szabadságharc idején
5. „... hogy van az magyar sereg, vagyon é nagy számmal, és erősé?" 1849. március 16. Kedves Gyermekem, édes Józsim! Mit írhatok egyebet édes fiam, az minden napi keserűségnél, egyik nap az másika után sötét homályban tűnik el tőlünk: egyik legfőbb aggságomban az, hogy téged nem láthatunk, vagy talán örökre elveszejthetünk!! - másik pedig az, hogy 20 napig az császári katonaság JBerényen keresztül húzódott le Abony, Czegléd, Törtely alá, és onnan nagy része Szegedre, valami 45 ezerbül álló hadsereg, ágyú 2 és 3 száz között vagyon. - Feldmarschalok voltak jelesen az megye házánál Schwarzemberg, Schlik, Ramberg, ezen utolsó legerősebb brigáda az egész 45 ezer között 10 ezer 700 személybül álló, erős lovassága, jágerja és gyalogsága vagyon 27 ágyúval 9 kartátsal, és 8 [olvashatatlan szó] ellátva, M-ikén tőlünk elhúzta magát az többitől elválva, fel Hevesre, Átányra, Boroszló felé, - de Isten tudgya hány tábornok volt velek, nagy erő édes gyermekem az ausztriai sereg - volt nékem iszonyatos sok bajom, és szegény mamádnak utánad való kesergésünk: ugyan, ugyan kedves Józsim, hogy nem írtál te az üdő olta szüleidnek, de még csak híredet sem hallottuk? Kedves fiam, írd meg állapotod, hogy vagy, mi álláson, és hol, csak annak örülnénk, ha karjaink között ép egésségben csókolhatnánk és többé vissza nem [mennél] - öreg napjainkban ki lészen gyámolónk? Most ez felfogadott Sz. Györgyi embertül írjál mindeneket, hogy vagytok, és lehet-é reménységünk ez iszonyatos kétséges életmódtul megszabadulni: - Egésségünk hála Istennek meglehetős, csak Nina ez évben mindétig beteges az [olvashatatlan szó] ki ütött minden résziben, szegény [olvashatatlan szó] Misim ide haza vagyon, ő sorsa és állapottya kétséges, kik kedves Fáni nénéddel és férjével, ezer áldásokot kívánnak és csókolnak! Kiss bátsikádtul levelet küldöttem, megkaptad-e és egy szép sonkát, Jani bátyád szomorú, Kőszegi nénikéd sír, az sok katona ki pusztította, 16-an voltak nála minden transportbul, mind két szobájábul kiverték, jaj lelkem, keserves volt életünk napja az üdő alatt mindnyájunknak. Szív fohászkodva vártuk minden pillanatban a magyar sereget, de Istenem!!! Híjába. írj lelkem kedves gyermekem sorsodrul, és minden nemű állástokrul, hogy van az magyar sereg, vagyon-é nagy számmal, és erős-é? Kik az fő tábornokok, mi semmit, de éppen semmit sem tudunk az egész magyar hadseregrül, - csak az ellenkezőt, hogy minden ki ütésben nagy veszteséget kiáltanak Pestbudárul az magyarok részirül. Semmi örömet nem érezhetünk. írj kedves, de okosan, óh bár csak Isten hozna benneteket felénk, tőlünk ugyan nem menekülnél többé! Rozi nénédrül semmit a világon nem hallottunk, Isten tudgya hogy vannak! Nálunk szomorú az egész éghajlat! Isten véled, őrizzen meg az Teremtő minden 270
