Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok vármegye 1258–1569
A mi kutatásaink ezt a feltételezést nem igazolták. Találkoztunk ugyan több olyan oklevéllel 1326 és 1382 között, amelyben az erdélyi vajda és szolnoki ispán szerepel valamely külső-szolnoki falubirtok kapcsán.15 Véleményünk szerint azonban sehol sem mint vajda intézkedik, vagy szólíttatik meg, hanem mint szolnoki /külső-szolnoki/ ispán, vagy mint olyan személy, akinek adományozási joga van valamely falubirtokra. A vajda által adományozható falubirtokok pedig lehettek az ország bármelyik részén, nemcsak az Erdélyi Vajdaságban.16 Mi úgy láttuk, hogy a hovatartozás eldöntésének három alapvető kritériuma volt. Az egyik az, hogy a kérdéses megye területén melyik püspökség káptalanja végezte a birtokba iktatásokat.47 Amennyiben ezt az erdélyi püspökség káptalanja, vagy valamelyik konventje végezte, úgy egészen biztos, hogy erdélyi nemesi vármegyéről van szó.48 Amennyiben ez igaz, akkor Külső- Szolnok vármegye mindig Magyarországhoz tartozott. Ugyanis a megye középtisza-vidéki részére a birtokba iktatásokat a váci káptalan, vagy a budai káptalan, a kelet-magyarországi részén pedig a váradi káptalan, vagy a budai káptalan végezte. Az pedig köztudott, hogy mind a Váci Püspökség, mind a Váradi Püspökség csak magyarországi vármegyéket foglalt magába, azok szigorúan vett közigazgatási határai szerint. A hovatartozást illetően pedig a másik biztos pont az, hogy az illető megyei törvényszék határozata ellen hova lehetett fellebbezni: a nádorhoz /országbíróhoz/?, az erdélyi vajdához?, vagy a horvát-szlavón bánhoz? Bevett szokás volt ugyanis, hogy a magyarországi megyék az országbíróhoz, az erdélyi hét nemesi vármegye az erdélyi vajdához, míg a horvát-szlavón - országi vármegyék a horvát-szlavón bánhoz fellebbezhettek.49 A meglévő nem túl sok adat alapján bizton állíthatjuk, hogy Külső-Szolnok vármegye mindkét részéből a 45 Például 1342. május 8. Szécsényi Tamás erdélyi vajda ítélőlevele a Zagyva melletti Iván és Nacsa ügyében /OL DL 3.441/, vagy 1349. augusztus 8. Füzesmegyer és Tápiószele határjárása, Lackfi Dénes erdélyi vajda /OL DL 41.116/. 46 Igen, az erdélyi vajdának pl. Külső-Szolnok vármegyének a tiszai részén volt adományozási joga. Lásd pl. az OL DL 40.672 oklevelet és az OL DL 40.802 oklevelet. 47 Egy püspökség káptalanja, vagy valamelyik konventje csak abban a vármegyében végezhetett birtokba iktatást, amely az egyházi közigazgatás szempontjából az illetékessége alá esett. Ez alól kivételt csak a budai káptalan képezett, amely az egész ország területén végezhetett beiktatást. 48 Hét ilyen vármegye volt: Belső-Szolnok, Beszterce, Kolos, Doboka, Küküllő, Torda és Fehér vármegyék. 49 Ez pontosabban úgy nézett ki, hogy minden fellebbezést a királyi kúriába kellett benyújtani, de a Magyarországot érintő fellebbezést az országbírónak, az erdélyi vajdaságit az erdélyi vajdának, a horvát-szlavón országit a horvát-szlavón bánnak adta vissza végrehajtásra. 184
