Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Forradalom után… A hatalmi restauráció jellegzetességei Szolnok megyében (1956–1958)
iskolájukból. Ezt a szembeszegülést azonban politikai ellenállásnak tekintették a funkcionáriusok. A vizsgálatokat a megyei tanács művelődési osztálya döntésre felterjesztette az Oktatásügyi Minisztériumba, ugyanis a helyi párt- és tanácsi vezetők már kezdtek a pedagógusok ellen fordulni, akik egyébként a forradalomban részt sem vettek. Nem véletlenül írta Molnár János osztályvezető Jóború Magda miniszterhelyettesnek címzett levelében: "A döntés igen sürgős, mert az igazgatók ellen most mint ellenforradalmárok mentegetőivel szemben lépnek fel, ami egészen súlyos személyi következményekkel fog járni." Andrási Béla tanítóképzői és Schuk Lajos gimnáziumi igazgatót a minisztérium közbelépése mentette meg a leváltástól és az esetleges további retorzióktól.88 A diákokkal szemben a pártszervek megyeszerte szigorúbb felelősségre vonást követeltek, ám az iskolaigazgatók a karcagi és a jászapáti gimnázium kivételével, igyekeztek megakadályozni kizárásukat. Zsemlye Ferenc elnökhelyettes a Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának 1957. augusztus 13-án tartott ülésén kifogásolta, hogy az „ellenforradalom" során aktív tevékenységet kifejtett gimnáziumi tanulók és egyetemi hallgatók kizárása nem történt meg, a diákok által ledöntött emlékmű felállítására pedig iskolai rendezvényeken gyűjtöttek pénzt. A szolnoki tanulókat mégsem távolították el iskolájukból, többségük továbbtanult és a legkiválóbbakból később egyetemi tanár, mérnök, orvos és ügyvéd lehetett.89 Az egészségügyben, ahol a kulturális szférához hasonlóan ugyancsak sok értelmiségi dolgozott, aránylag kevesebb személyt érintettek a retorziók. Ideológiai szempontok, a lakosság mentalitására gyakorolt hatás és az ifjúság nevelése miatt, a hangsúlyt elsősorban az újságírók, színészek és különösen a pedagógusok átvilágítására helyezték, míg az orvosok ellen ritkán kezdeményeztek eljárást. Ennek ellenére - mint korábban említettük - a szovjet katonai hatóságok által Kárpátaljára elhurcoltak között szolnoki főorvos is akadt, és előfordult, hogy a karhatalmisták községi körzeti orvost bántalmaztak, ám később az intézményesített megtorlás egyiküket sem érintette. Bíróság elé orvosok nem kerültek Szolnok megyében, csupán dr. Kovács Zsigmond abádszalóki körzeti orvost és dr. Nagy Elemér mezőtúri városi főorvost internálták rövidebb időre, dr. Takács Bélát, a Szolnoki járás főorvosát pedig elbocsájtották állásából, mivel a járási forradalmi tanács elnöke volt. 11 orvos disszidált a megyéből, s ez igen magas aránynak számított, a Nyugatra távozottaknak mintegy negyedét jelentette. Elhatározásukban inkább a szakmai karrier és a jobb megélhetés lehetősége dominált, mivel az emigrált orvosok 88 Magyar Országos Levéltár XIX. -1 - 2 - f - 8531 - J 1/3/1957.; JNSZML V. 502. Jászberény VTVB jegyzőkönyv 1957/77-78. sz. hat. 89 Lásd bővebben: CSEH Géza: Ifjúság a forradalomban (Szolnok megye) In: Nagy Imre és kora. Tanulmányok, forrásközlések III. (Vidéki diákmozgalmak 1956-ban). Szerk.: Némethné Dikán Nóra - Szabó Róbert - Vida István. Budapest, 2004. 259-297. p. 155
