Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)

TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Forradalom után… A hatalmi restauráció jellegzetességei Szolnok megyében (1956–1958)

annak elnökére még évekkel később is úgy emlékeztek, mint Szolnok város megmentőire. Megfontoltságuknak és józanságuknak tulajdonították, hogy Szolnokon 1956. november 4-ig vérontásra nem került sor, és most mégis súlyos börtönbüntetést kellett elszenvedniük. Nádházi Zoltán, az újonnan kinevezett főügyész 1957. október 19-én tett jelentése szerint, 1956. november 4. óta Szolnok megyében 589 személy ellen indult vizsgálat politikai ügyben. Közülük 132 munkás, 83 kulák, 89 paraszt, 52 értelmiségi, 57 egyéb származású, 28 alkalmazott, 148-nak ismeretlen az osztályhelyzete.5 Ez a társadalmi hovatartozás bizony nem volt ínyére a megyei politikai vezetésnek, hiszen a hivatalos ideológiával teljes ellentmondásban, a forradalom népi bázisát bizonyította. Néhány nappal később Juhász Imréné, a forradalom idején leváltott megyei tanácselnökből lett ügyész meg is fogalmazta kifogásait és egyúttal instrukcióit a megyei pártbizottság ülésén: „ Nehéz helyzetben van olyankor az a munkáskáder ügyész, vagy bíró, amikor öt ellenforradalmár közül egy középparaszt, négy pedig kubikos. Szinte örülhet, amikor egy kulák, vagy más osztályellenség kerül oda." ... „Az a véleményem, hogy amikor egy-egy községnek, városnak a pere folyik a párttag tanükkal a párt funkcionáriusai beszéljenek. Beszéljenek arról, hogy ne felejtsenek, ne bocsájtsanak meg. Én sokszor odamegyek a tanúkhoz, míg kint várakoznak, beszélek velük, mondom nekik, remélem tudják, hogy hogyan beszéljenek." A továbbiakban javasolta még Juhászné, hogy ne régi, 1945 előtt gyakorlatot folytatott bírákkal tárgyalják le az ügyeket, hanem más területről, jogot végzett munkáskádereket hozzanak a bíróságra.60 A fenti pártbizottsági hozzászólást nem kívánjuk minősíteni, ám végletes elfogultságán kívül figyelemre méltó a tanúk befolyásolására irányuló gyakorlat, amelyet a frissen, 1956-ban diplomázott, újdonsült ügyésznő a bíróság folyosóin művelt. Két év leforgása alatt kb. 200 pert tárgyaltak le a forradalom, vagy az ellenállás résztvevői ellen Szolnokon. Akadt olyan eljárás is, ahol 20-25 személyt ültettek a vádlottak padjára. Egyesek közülük csak ott ismerték meg egymást, hiszen egy járásban, de más-más településen éltek. A Szolnok Megyei Bíróság által kiszabott leghosszabb börtönbüntetés 12 év volt, a legtöbben azonban csak egy-két éves, vagy néhány hónapos büntetést kaptak. A visszaemlékezések szerint a börtönnél sokkal súlyosabb megpróbáltatást jelentett számukra rendőri őrizetbe vételük és előzetes letartóztatásuk több hetes időszaka a szolnoki Ságvári (jelenleg Szapáry) úti fogdában, ahol folytonos veréssel és lelki megalázással készítették elő őket a bírósági procedúrára. Szolnok megyében összesen 207 személyt ítélet nélkül hónapokra internáltak, és közülük később néhányat bíróság elé is állítottak.61

59 JNSZML XXXV. 1. f. 2. fcs. 1957. 31. ő. e.

60 JNSZML XXXV. 1. f. 2. fcs. 1957. 6. ő. e.

61 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára V 150376/1.1. sz. melléklet

147