Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Forradalom után… A hatalmi restauráció jellegzetességei Szolnok megyében (1956–1958)
őrzésében vettek részt. A Honvéd Karhatalomba a forradalom helyi katonai vezetői közül is többen beléptek, hogy a megtorlástól megmeneküljenek, őket később leszerelték és bíróság elé állították. Az ÁVH tagjai, akiket a Legfőbb Ügyészség utasításának alapján védőőrizetbe vettek, november 4-én, a börtönből kiszabadulva szinte azonnal hozzákezdtek a forradalom résztvevőinek összeszedéséhez, ám az ÁVH feloszlatásáról kiadott kormányrendelet akadályozta munkájukat. Közülük egyesek „konspiratív, titkos, elhárító és felderítő munka" végzésébe kezdtek a megyei pártbizottságon, de a megyei sajtóban megjelent tiltakozás hatására ezzel is fel kellett hagyniuk. November második felétől az ávósok egy részét más megyék rendőr-főkapitányságainak apparátusában helyezték el. Akik nem akartak Szolnokról elmenni, azok a karhatalomban teljesítettek szolgálatot. Csak nagyon kevesen helyezkedtek el a termelő munkában. A Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság Politikai Nyomozóosztályának 1957. május 30-i jelentése szerint a megszüntetett ÁVH állományának 80 %-a a rendőrség politikai apparátusában dolgozik, döntő többségükben előző szolgálati helyükön, néhányan más megyei főkapitányságokon.39 Jóllehet Szolnokon 1956 decemberében a rendőrségen belül is megalakult a karhatalom 112 fős egysége,40 a rendőrség vezetőinek egy része szembehelyezkedett a karhatalommal. Szántó István alezredes, a megyei rendőr-főkapitányság helyettes vezetője a Tiszavidék című megyei lapban megjelent cikkében a Szolnoki Munkás Tiszti Század eljárásait törvénytelennek minősítette. Szántó az Országos Rendőr-főkapitányság támogatását élvezte a megyei pártbizottsággal szemben, amely azzal vádolta meg őt, hogy „az ellenforradalmárokkal lepaktál, gyáva és megalkuvó. Nem megbízható, kispolgár", aki ráadásul 1936-1948 között a szociáldemokrata párt tagja volt.41 Szántó Istvánt a sorozatos, több mint egy évig tartó támadások ellenére nem sikerült elmozdítani posztjáról, mivel a forradalmi eseményekben közvetlenül sem vállalt szerepet, a rendőrség állományában pedig az egyik legképzettebb tisztnek számított. Éppen a szakmai szempontok miatt került ellentétbe a karhatalommal. Bírálta az ittas állapotban elkövetett kilengéseket, indok nélküli lövöldözéseket és a lakosság válogatás nélküli, vagy egyes esetekben személyes bosszúból elkövetett bántalmazását. A megyei, városi és más helyi forradalmi tanácsokba beválasztott rendőröket azonban menesztették állásukból, és többnyire ez a sors várt a rendőrségen belül alakult forradalmi szervek tagjaira is. Olasz Ferenc századost, a megyei rendőrfőkapitányságon alakult forradalmi tanács elnökét előbb Vas megyébe helyezték, majd leszerelték. Olasz állítólag a november 4-ei fordulat után hangoztatta, hogy csak bűnügyi esetekben hajlandó dolgozni, politikai ügyek kivizsgálásában nem 39 JNSZML XXXV. 1. f. 2. fcs. 1957. 26. ő. e. 40 BERKI, 1992. 16. p. 41 JNSZML XXXV. 1. f. 2. fcs. 1957. 27. ő. e. 137
