Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - VADÁSZ ISTVÁN: Abádszalók burgonyatermesztése
ám összességében megállapítható, hogy mindezek alapján nagyon keveset tudhatunk meg a burgonya abádszalóki jelenlétéről4. Az Abádszalókról készült két, monografikus jellegű feldolgozás is viszonylag kevés támpontot szolgáltat. A Dömötör Sándor szerkesztésében 1961-ben megjelent kis kötetben több adalék is fellelhető. Egy helyütt azt írják, hogy „ az abádszalóki burgonyatermesztés is jó hírnévnek örvend a környéken. Főleg a nemes rózsaburgonyát termesztik - különösen a Bere szigeten gazdag a termés." 1957-ben a termelőszövetkezetek nélkül, a községben 576 kh on termeltek burgonyát, az átlagtermés 45-50 q. Türkévé és Karcag piacaira is szállítottak belőle5. Adatok vannak arra is, hogy ebben az időben a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben kb. 250 kh földön volt még burgonya. Azaz a 15.042 kh nyi szántóból mintegy 830 kh-on termeltek ebből a kapásnövényből. így ezen töredékes adatokból azt vélelmezhetjük, hogy a burgonya a vetésszerkezetben a búza, az árpa és a kukorica után a 4. helyet foglalja el a mintegy 5,4 %-os részesedéssel 1957-ben. Bár ezen néhány adat alapján korai lenne még állást foglalni, de ez az arány megközelíthette néhány, jól ismert szabolcsi burgonyatermesztő falu (Gáva, Vencsellő, Tiszabercel) vetésszerkezeti jellemzőit is'. Az Abádszalókról készült, 1996-ban megjelent monográfia részben a szőlő- és gyümölcskultúra, részben pedig a népi táplálkozás tárgyalásánál szól a krumpliról7. A korábbi, elsősorban vármegyei összefoglaló monográfiák közül ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok megyéről készített, 1935- ben megjelent adattár már említi az abádi krumplit8. Itt az áll, hogy az abádi határrészen, „a szürkésbarna anyagos áradmánytalajon főleg kalászost, de kukoricát és burgonyát is termelnek". Ebből talán arra is következtethetnénk, hogy ekkor már minden bizonnyal a helybeli vetésszerkezetben jóval nagyobb arányt foglalt el a burgonya, mint a megyebeli átlagos, 0,5 %-nyi részarány volt. A burgonya jelentőségéről ugyanakkor igen gazdag anyagot gyűjthetünk még a mai napokban is az abádszalóki és környékbeli lakók visszaemlékezéseiből. Saját, 1993 óta végzett anyaggyűjtéseim szerint Tiszaszentimrén, Tiszafüreden, Tiszaderzsen, Kiskörén, Tiszanánán, Tiszaburán, Tiszagyendán, Kunhegyesen, Kunmadarason és Karcagon mind a mai napig találkoztam olyan idősebb, helyben született emberrel, aki élénken emlékezett az abádszalóki 4 Uo. I. 2. pp. 213-214. Eszerint a lebbencsből készült öreg ételek közül a burgonyával készült változat mindkét faluban (Tiszaabádon és Tiszaszalókon) ismert volt. A lebbencsből készült öregétel neve öreglebbencs vagy „handabakáré". 5 Abádszalók földje, népe, kultúrája. 36. p. 6 MÁRTON Béla: A Nyírség mezőgazdasági élete. 33. térkép 7 Újváry Zoltán (szerk.): Abádszalók. 269. p. és pp. 275-276. 8 SCHEFTSIK György (szerk.): Jász-Nagykun-Szolnok megye múltja és jelene. 112
