Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - VADÁSZ ISTVÁN: Abádszalók burgonyatermesztése
burgonyatermesztés 1940 előtti időszakára9. Abádszalókon pedig sikerült több idős embertől is visszaemlékezést gyűjteni1". A helyszíni adatgyűjtés eredményeit a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban fellelhető források még inkább gazdagították. A burgonya termesztése Abádszalókon A burgonya elterjedésének természeti és gazdasági feltételei Az eddigi ismereteink szerint nem tisztázott, mikor terjedt el a burgonyatermesztés olyan arányban Abádszalókon, amely a kerti veteményezés méretét meghaladta. Más speciális növénykultúrákhoz hasonlóan, az országban ez a növény is eleinte a ház körüli kertekben honosodott meg. Nagyobb mennyiségű művelésének megindulásával a jobbágyok telken kívüli állományába került, ahonnan hamarosan az ugarba, majd pedig a szántóföld tavaszi fordulójába jutott. Országosan ez a folyamat a XIX. század második harmadától figyelhető meg11. A piacra termelést Tiszaabád környékén az is elősegítette, hogy a burgonyaművelésre kiválóan alkalmas homokos talaj nagy területet foglal el, különösen Abád határában, így ez a kedvező természeti adottságú terület egyfajta táj termesztési körzet kialakulásával is kecsegtetett. Ez vélhetően az 1900-as évek első évtizedeire érzékelhetővé vált, csakúgy, mint a szabolcsi, Nyírséggel határos Tisza menti, homokos területeken, ahol mindez lejátszódott. Ennek pontos felderítése azonban még további kutatási feladatokat jelent. A burgonya rendkívül munkaigényes művelésmódja miatt tipikusan „kisgazdanövény" volt. Termelésének bővülése a kisparaszti gazdaságok tömegeit kényszerítette a belterjes gazdálkodás irányába. Tulajdonképpen a piaci célra szolgáló újburgonya alakította ki e növényművelés valódi specializálódását. Magyarországon az 1920-as évekig főként a külföldről behozott „Korai rózsa" (Early rose) és az ismeretlen származású „Korai kék" fajtákon alapult. Ösztönös szelekcióval e fajtákból alaktani, élettani és gazdasági tulajdonságok, sőt betegséggel szembeni ellenállás szempontjából is egymástól különböző tájfajták alakultak ki. Minden fontosabb burgonyatermesztő körzetnek megvolt a saját rózsa vagy kék burgonyafajtája, sokszor falvanként más-más típus. A kérdőíves felmérés adatlapjai a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum gyűjteményi anyagában megtalálhatók. 10 Ehelyütt is szeretnék köszönetet mondani Kakó Pálnak és feleségének (Abádszalók, Kossuth utca 4.) a gyűjtésben nyújtott segítségéért. Visszaemlékezésük alapján ismerhetjük meg a Kakó család három generációjának az abádszalóki krumplitermesztéssel kapcsolatos tevékenységét. 11 Lásd: Magyar Néprajz II. Gazdálkodás, Szántóföldi kapáskultúrák 113
