Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - VADÁSZ ISTVÁN: Abádszalók burgonyatermesztése
VADÁSZ ISTVÁN ABÁDSZALÓK BURGONYATERMESZTÉSE Kutatástörténeti előzmények Amikor a Tisza-tó környékén hagyományápolási céllal, 2007 áprilisában felmerült az abádszalóki kompér- vagy kumpírfesztivál ötlete, a szervezők abból indultak ki, hogy némely környező település lakossága kumpírosoknak nevezi az abádiakat. Ez a tény - amely valójában a néprajzban máshol is falucsúfolódásként ismert jelenség - arra utal, hogy itt a burgonyának minden bizonnyal nagyobb szerepe lehetett mind a táplálkozásban, mind pedig a földművelésben. Amikor bővebben akartunk tájékozódni, azzal a sajnálatos ténnyel kellett szembesülnünk, hogy a néprajzi és helytörténeti szakirodalom minderről igen keveset tud. A faluazonosítással kapcsolatosan Szolnok Megye Néprajzi Atlasza azt tartalmazza, hogy a környező, református vallású falvak lakói Abádszalókot palócnak tartják („Abád, Szalók csupa palóc..." - mondta a falucsúfoló Tiszaszentimrén)1. Ugyanitt a termelési specializációval kapcsolatosan az is feljegyzésre került, hogy Abádszalók szomszédja, Tiszabura a korai burgonyájáról volt nevezetes. Az árutermelés és értékesítés kapcsán ugyancsak a néprajzi atlasz szól arról, hogy a burgonyát a piacon értékesítették vagy kofák vásárolták fel Abádon és Szalókon, sőt a Nagykunságba is szállították piacra2. Valamivel részletezőbb az a megállapítás, amelyben Derzs, Szentimre és Abád(Szalók) esetében hagyományos gazdálkodás keretein belül az egyéb mezőgazdasági növények termesztése között megemlítik a burgonyát (a dohány és a dinnye mellett)3. A néprajzi összeállítás népi táplálkozással kapcsolatos gyűjtése is tartalmaz még egy nagyon halvány utalást a burgonya paraszti étrendben betöltött szerepéről, 1 Szolnok (Jász-Nagykun-Szolnok) Megye Néprajzi Atlasza. II. 1. köt. 164. p. 2 Uo. 173. p. 3 Szolnok (Jász-Nagykun-Szolnok) Megye Néprajzi Atlasza II. 2. köt. 140. p 111
