MDP Szolnok Megyei Pártbizottság által tartott különféle tanácskozások jegyzőkönyvei 1951. február 3. - 1953. december 29.

1951-05-23 - 1. Szóbeli beszámoló a pártszervezetek politikai, szervezeti tevékenységének tapasztalatairól és a további feladatokról

Véleményem szerint az egyik legnagyobb hiányosság, hogy nem vagyunk őszinték. A Legyebizottság felé és a felsőbb szervek felé küld tt jelentésünk nem a valóságot tükrözi vissza. Ez nemcsak mi részünkről, hanem a többi szövetkezeti városnál is tapasztalható. Akkcr amikor a Dávid elvtársnak azt a jelentést adtuk le, hogy a tsz-ekből a munkaerő elvándorlás lo^-, az sem fedte a valóságot, pedig azt a jelentést Rákosi elvtársnak kellett elkésziteni. Rákosi elvtárs erre azt mondta, hogy ez egészséges. Ha Rákosi elvtársnak annak idején bejelentjük, hegy 4o-5o?»-ék-ot tesz ki a tagóág elvándorlása, akkor biztosan nem azt a váj aszt kapjuk, hogy egészséges, s hamarabb segitséget kaptunk volna ehhez a feladathoz is. Sokszor mi vezetők nem vesszük észre azt, hogy tsz-einknél problémák vannak, melyhez meg kell mutatni a kiutat. Mi azt hittük eddig, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom mezőtúron nincs veszélybe, de ugy látom, hogy ha most is tömegesen mennek el a tsz-ből más munkára, akkor bajok lesznek nálunk is. Nálunk nincs meg az, hogy a t.sz. tagok vissza követelnék a földet, mert túlnyomó többségük agrárproletár, sőt az tapasztalható, hogy mindenki igyekezik a földtől megszabadulni. Ha ezt a nagy vándorlást meg nem állitjuk ott leszünk, hogy az állatgondozásba!' elfoglalkoztgtották maradna! meg és a növényápolásra nem jut ember. Másik hibának látom azt, hogy tul egyoldalúak vagyunk, vagyis a pártbizottság csak az állam érdekeit tartja szemelőtt, megfeledkezünk a tagságról, a szövetkezet érdekéről. A tsz. tagságunk politikailag még nem látja összefüggésbe a kérdéseket, nem látja azt, ha ő most bizonyos áldozstokat hoz az a jövőben kamatozni fog neki. Szeretném azt kérni, hogy a kegyebizottságtői egy-egy döntő kérdés megoldásához több segitséget kapnánk. Gondolok itt a munkaerő vándorlásra. A t.sz. mozgalom felfejlődése után az emberek öntudatára biztuk bizonyos mértékig, hogy ki akar bent a tsz-ben dolgozni. Itt azt hiszem valamilyen formában aktiv intézkedéseket kellett volna megtenni, hogy visszatartsuk a tagságot. A szovjet módszerek: Mi magunk is lejárassuk a szovjet módszereket azzal, hogy csak részben hajtjuk azoknak bevezetését végre. Gondolok itt a négyzetes kukorica vetésre. Az eredmények nem lettek meg olyan mértékben, ahogj kivántuk volna, mert csak részben oldottuk meg. Hiányosság részünkről az, hogy keveset foglalkoztunk a tsz. elnökökkel és agronómusokkal, akiknél ennél a kérdésnél megmutatkoznak az ingadozások, a régihez való ragaszkodás. Sokszor objektiv okokra hivatkoznak, pl. az Úttörő Pál tsz. agronómusa arra hivatkozott, hogy azért nem vetettek, mert disznóölés volt. A pártmunkának a kérdése: A pártmunkával kapcsolatban az a mezőtúri tapasztalat, hogy a pártfunkcionáriusoknak sokl.al többet kell foglalkozni közvetlenül az emberekkel. Még mindig kevés időt töltünk el kint* a területen, ehhez hozzájárul az is, hoí sok a papírmunkánk. Azt a kérdést szeretném tisztázni, hogy Dávid elvtárs felvetette azt, hogy feszesebb vezetésre van szükség, hogy mit értsünk ezalatt? Dávid elvtárs. Az elvtársak,olvassák el a Szabad Nép tegnapi, vagy tegnapelőtti cikkét, melyben megkapják az elvtársak erre a kérdésre a választ. A megfelelő vezetés biztosításához hozzátartozik a bűntudat kialakítása is. Egy funkcionáriusnak érezni kell a felelősséget azért, ha valamely területen nem