Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 1. (135.) szám
Finnországban, a finneknek Svédországban, a németeknek Belgiumban, a dánoknak Németországban, a németeknek Dániában, a katalánoknak Spanyolországban, Franciaország hosszas vívódás után autonómiát ígért Korzikának, és autonómiájuk van a németeknek is Dél-Tirolban. S a szkeptikusoknak, akik kétlik a kis régiók stabilitását, hadd mutassunk rá Svájcra, mely kisebb mint a mai Erdély, de környezete legstabilabb állama, bár legkisebb nemzeti közösségének, a ladinoknak teljes jogegyenlősége van a többi államalkotó nemzeti közösséggel. Németország, Franciaország, Olaszország és Ausztria határai viszont többször is változtak a történelem folyamán. A sült galamb nem fog a szánkba repülni. Ne terheljük meg lelkiismeretünket azzal, hogy tétlenségünkkel hozzájárulunk a történelmi lehetőség elmulasztásághoz. A magyar pontos nyelv. A sorsközösség vállalása pontosan azt jelenti, amit mond. CSERKÉSZETÜNK TÖPRENGÉS CSERKÉSZNEVELÉSÜNK JÖVENDŐ KIHÍVÁSAIRÓL Némethy Kesserű Judit New York City, NY Az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete konferenciái rendszeres alkalmat nyújtanak a nyugati magyar oktatás felmérésére. Egyrészt a magyar tanszékek létrehozása és fenntartása foglalkoztat bennünket, vagyis a magyar nyelv és kultúra ismertetése és terjesztése az amerikai egyetemeken. De a konferencián rendszeresen felmerül a magyar származású gyermekek és fiatalok oktatásának kérdése is, amelyet elsősorban a hétvégi magyar iskolák és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség vállaltak el. 1996-ban Kovács Évával felvázoltuk mind az Egyesült Államokbeli hétvégi iskolák összetételét, mind pedig a Cserkészszövetség oktatási programját.1 Ezek az előadások kimutatták, hogy a két intézmény legtöbb városban szoros kapcsolatban van egymással, sőt, mondhatnánk: szimbiózisban él, egymást táplálja. A cserkészet megadja a fiatalnak a magyar tanuláshoz való indíttatást, az iskola megadja a keretet az ismeretek fokozatos és alapos elsajátításához. Sok esetben magukat az iskolákat a cserkészcsapatok tartják fenn, vagy ha nem is, cserkészvezetés alatt állnak. így van ez rendjén, hisz mindkét intézménynek egy a célja: a magyar nyelv, magyarságismeret, magyar lelkűiét átadása. (Itt meg kell állapítsam, hogy az a tény, hogy a nyugati diaszpórában ma is léteznek magyarul beszélő és érző - sok esetben harmad-nemzedékű - fiatalok, elsősorban nevelő intézményeinknek, a hétvégi iskoláknak és a cserkészetnek köszönhető: sok névtelen önkéntes tanárnak és cserkészvezetőnek, akik éveken át, minden hétvégüket magyar származású gyerekek, fiatalok foglalkoztatásával töltik.) Azt, hogy ma is van igény magyar oktatásra nyugaton, az a tény mutatja, hogy mind az iskolák, mind a cserkészcsapatok létszámának átlag 50%-át 10 éven aluliak teszik ki. Jelenleg például a cirka 50-70-es létszámú New Brunswick-i és New York-i iskolák diákjainak fele óvodás. Ugyanez a helyzet a cserkészcsapatoknál, és nemcsak a régieknél: az elmúlt három évben két új csapat alakult, Bostonban és Berlinben, túlnyomó részben kiscserkészekből. Míg évekkel ezelőtt gondot okozott az oktatási anyag beszerzése, a tanrend megszerkesztése, ma már bőven vannak segédeszközeink, kidolgozott módszereink. Mi magunk is rendszeresen felújítjuk tananyagunkat (lásd a KMCSSZ új magyarságismereti füzetsorozatát vezetőjelöltjei számára). Ezekhez hozzájön a Magyarországról most már könnyen beszerezhető, pedagógiailag elsőrendű, gyönyörű kivitelezésű kiadványok teljes sorozata: tankönyvek, mesekönyvek, helyesírási CD-k, irodalmi olvasókönyvek, történelmi atlaszok, stb. Szinte álomnak tűnik, hogy ilyen segédeszközökkel taníthatunk! Am felmerül a kérdés: ez a sok nagyszerű anyag voltaképpen kiknek készült? Kik is a diákjaink, cserkészeink? Milyen háttérrel, milyen alaptudással jönnek közénk? Mennyiben használható a tananyag? A képlet nem egyszerű. Szemléltetésére a Cserkészszövetség helyzetét hozom fel, mert egyrészt azt ismerem legjobban, másrészt négy világrészen, azonos nevelési programmal és módszerekkel működő, egységes intézmény. Ugyanakkor úgy érzem, észrevételeim igen sok hétvégi iskolára is érvényesek, és a "csapat", vagy "cserkészvezető" szó könnyen behelyettesíthető ITT-OTT 34. évf. (2001), 1. (135.) SZÁM 5
