Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 2. (134.) szám
pár példa: Magyarország és a magyar kisebbségek helyzete, a magyar vegyész ipar, vagy - a mi kedvencünk - a Clevelandi Magyar Történelmi Múzeum felállítása és működése. Felkértünk magyar egyetemi tanárokat, ügyvédeket és más szakértőket akik angol nyelven tudatták Magyarország helyzetét magyar és nem-magyar hallgatóinkkal. Ne felejtsük el, hogy ez a rendszerváltozás ideje körül volt és nagy volt az érdeklődés a volt vasfüggöny mögötti országok iránt. Az előadások mellett még egy magyar film sorozatot is bemutattunk a John Carroll egyetemen, amely szintén nagy sikernek örvendett, annyira, hogy többször rendkívüli előadásokat kellett beiktatni a nagy tömeg miatt. Nagyobb kiállításaink közt meg szeretném említeni a Természet Tudományi Múzeumba való kiállítást és hétvégi programot a "Világra néző ablakok" című sorozatunkban, ahol egy-egy nemzetiség kultúráját mutatják be. Népművészeti kiállításunk mellett még hímző, faragó, tojásfestő bemutatókat is tartottunk, a gyerekek részére is különféle programokkal álltunk elő, sőt, még magyar fajkutyákat is bemutattunk, amik óriási sikert arattak. Az Egyesült Magyar Egyletek is ott rendezte a szokásos Március 15-i ünnepélyt, magyar tánccal, énekkel, cimbalom zenével. Még egy magyar kávéházat is berendeztünk, ahol jobbnál jobb magyar süteményeket lehetett kóstolni, és egy ízletes magyar vacsorával fejeztük be az ünneplést. Azonkívül még sok kisebb-nagyobb kiállítást rendeztünk, akár egyedül, akár más egyletekkel összefogva. Az Ohio Arts Council anyagi segítségével előállítottunk egy angol nyelvű videót a magyar kézimunkáról, "Flowers in the Snow" címmel, amellyel még díjat is nyertünk. Persze az idő alatt állandóan az otthonkeresés volt a főfoglalkozásunk. Különösen Friedrich Ottó, Társulatunk egyik alapító tagja és a múzeum ügyvezető elnöke, szívén hordta ennek a problémának a megoldását. Egy szép napon, mikor egy bevásárló csarnokban volt, ahol sok üzlet üresen állt, az az ötlete támadt, hogy egy ilyen üres helyiséget nagyon olcsón meg lehetne szerezni. El is ment a csarnok igazgatóságához és rábeszélte, hogy ez a megoldás nekik is nagyon előnyös lenne, mert sok embert hozna be, akik azután a többi üzletben is vásárolnának. Arról nem is beszélve, hogy ez milyen jó reklám lenne a csarnoknak. Azután a múzeum vezetőit beszélte rá, hogy ez egy jó megoldás lenne az otthonhoz jutáshoz, ami a mi minimális költségvetésünknek is megfelelne. Sok átépítés, festés, takarítás után végre 1996 szeptemberében beköltöztünk a Richmond Town Square-ben lévő múzeum új otthonába. Kisült, hogy ez a bevásárló csarnokban lévő múzeum ötlet, habár egy kicsit szokatlan volt, nagyon jól bevált. Itt aztán egymást követték a szép kiállítások, melyeket Lázár András nagy szakértelemmel állította össze: a modern amerikai-magyar művészekről, a magyar kézimunkáról, a herendi porcelánról. Külön meg kell említenem a szegedi múzeumtól kapott tablókat az 1848-as Szabadságharc 150-ik évfordulója megünneplésére. Ezeket előzőleg már Szegeden nagy sikerrel kiállították, itt pedig a siker megismétlődött. Még az egyik helyi TV állomás is hozta a kiállítást a reggeli programján. Végre a könyv- és irattárunknak is lett helye, és ezeket Dr. Mészáros Magdolna rendezte és katalogizálta nagy szakértelemmel. Egy újítást jelentett a kis ajándéküzlet is, amit felállítottunk a múzeumban vendégeink kényelmére. Ez az üzlet lehetőséget is nyújtott az itteni amerikaimagyar művészeinknek, hogy alkotásaikat be tudják mutatni és árulni. És persze a múzeumnak is jól jött a szerény bevétel amit a múzeum fenntartására fordítottunk. Van egy nagyon lelkes, lelkiismeretes önkéntes gárdánk, akikre mindig számíthatunk. Még soha sem fordult elő, hogy a múzeumot ne tudtuk volna kinyitni mert az önkéntesek nem jelentek meg. így sikeresek voltunk abban, hogy a múzeumot háromszor hetente, hat órán át minden alkalommal nyitva tudtuk tartani. A többi magyar egyesülettel is fenntartottuk a kapcsolatot azzal, hogy felajánlottuk nekik a múzeum helyiségét havi gyűléseikre, vagy, hogy csoportokat végigvittünk a múzeumon és megmutattuk a kiállításokat. Fordítva is, más klubbok kisegítettek minket, mint például a Magyar Klub egy ebédet rendezett múzeumunkban a múzeum javára. Ám sajnos ennek a szép időnek is vége lett és 1998 nyarán ismét össze kellett pakolnunk és raktárba tenni a gyűjteményeinket. Ismét az átépítés lett a végzetünk: a csarnokot modernizálták és nekünk menni kellett. Csak azt szeretném megemlíteni, hogy egy ilyen költözködés hihetetlen sok munkával és költséggel jár. Megint kezdődött az otthon keresés, de most már tudtuk, hogy hol kell keresni: olyan bevásárlási csarnokokban, ahol vannak üres üzlet helyiségek. Végre 1999 elején találtunk egy megfelelő helyiséget a Euclid Square Mail csarnokban, amit az igazgatóság hajlandó volt kiadni olyan alacsony áron, 34 ITT-OTT 33. évf. (2000), 2. (134.) TÉLI SZÁM T
