Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 1. (133.) szám
tárosak vele. A magyarok a 9. században vándoroltak a Kárpát-medencébe és 1000-ben megalakították a magyar királyságot, István megkoronázásával. Szent István bölcs előrelátással az európai keresztény kultúra jeles képviselőit, szerzeteseket, építészeket, képzőművészeket, tudósokat és szakembereket telepített be az országba. Visegrádot a 15. században úgy emlegették, mint az európai kultúra fellegvárát. Magyarország határai az európai keresztény kultúra határvonalát jelentették. Európa védőbástyája lettünk: óriási anyagi és nagy számú emberi veszteséggel. A terjeszkedő ottomán török birodalom által elnéptelenített országrészekre idegeneket kellett letelepíteni. Az 1526-os török megszállást megelőző időszakban Magyarország gazdasági és kultúrális kapcsolatot épített ki Nyugat-Európával. A török uralmat, majd az ország három részre szakadását követően, a Habsburgok hódították meg és egyesítették Magyarországot a 17. század végén. 1848-ban a magyar fiatalság néhány óra alatt lerázta azt az igát, amit évszázadok alatt rakott ránk az idegen zsarnokság. Az óriási túlerő, az orosz cári csapatokkal szabadságharcunkat leverte. 1867-ben a kettős-monarchia Magyarországnak egyenrangú státuszt biztosított. A szájhagyományon napjainkig fennmarad e korszakra jellemző - azok a boldog békeidők - a kiegyezéstől az I. világháború kitöréséig. Magyarország készül a Milleniumi ünnepségekre. Épül, szépül, fejlődik az ország: vasúti hálózat, hidak, utak, gyártelepek, középületek, színházak, az Országház, egyetemek, iskolák, bérpaloták. Ma is gyönyörködhetünk Soprontól Kézdivásárhelyig, városaink centrumait átölelő csodálatosan szép házsorokban. Felzárkóztunk Európához. Ezt a dinamikus fejlődést szakította félbe az I. világháború kitörése. A trianoni békeszerződéssel elveszítettük az ország területének kétharmadát, lakosságának több mint felét. Az új határok nem azonosak az etnikai határokkal: a magyarság jelentős számát elszakították Magyarországtól. Elveszítettük nyersanyag lelőhelyeinket, erdeinket, ipartelepeink többségét, folyóink forrásvidékét és felbecsülhetetlen veszteség ért bennünket műkincseink nagy részének elveszítésével. A húszas-harmincas évek gazdasági válságának súlyos terhét növellte az elcsatolt területeken munkanélkülivé vált magyarság százezres nagyságrendű áttelepülőinek foglalkoztatása és lakásgondja. Valóságos nemzeti tragédia sújtotta a magyarságot. A meghúzott határ családokat szakított el egymástól. Az új államok a kisebbségbe került magyarságnak a legelemibb emberi jogai gyakorlását se engedélyezték. Másodosztályú állampolgárrá váltak. Azonnal megkezdték az etnikai területek nemzetiségi összetételének megváltoztatását. A legkülönböző indokokkal románokat telepítettek be a szín-magyar falvakba, városokba. Sok helyen megszüntették az anyanyelvi oktatást. A két világháború között Magyarország megkísérelte békésen visszaszerezni magyarlakta területeit és ennek érdekében a II. világháború során Németországgal és Olaszországgal lépett szövetségre. A vesztes háború után a nagyhatalmak visszaállították a trianoni határokat. Magyarország szovjet fennhatóság alá került. Ezzel hazánkban egy olyan diktatórikus folyamat indult el, mely Mohácsnál nagyobb károkat okozott. Megszűnt a jogegyenlőség. Családok sokaságától elkobozták vagyonukat, kitelepítették lakhelyükről. Államosították a bankokat, iskolákat, ipart, kereskedelmet. A mezőgazdaságot erőszakosan kollektivizálták. Ezzel megszüntették a fejlődést biztosító szabad versenyt. A törvénytelen meghurcoltatások, a kivégzések, az embertelen beszolgáltatási rendszer, az erőszakos békekölcsön jegyeztetések, a törvénysértő politikai perek, az ellenségnek megbélyegzett személyek rettenetes megverése, olyan elkeseredést váltott ki, hogy 1956. október 23-án forradalom tört ki. A forradalmat a szovjet megszálló csapatok leverték. Kádár János pártfőtitkár alatt kemény megtorlás következett. A megígért amnesztia helyett, még az ország törvényes miniszterelnökét is kivégezték. Ali. világháború utáni időszakban a szomszédos országokban a magyarság helyzete még elviselhetetlenebbé vált, Csehszlovákiában a Benesi diktátum a magyarságot bűnös nemzetnek mondotta ki és ezzel tízezreket fosztott meg vagyonától, szülőföldjüktől. Jugoszláviában 40,000 ártatlan magyart gyilkoltak meg. Kárpát-aljáról a felnőtt férfilakosság zömét gulágokba hurcolták. Erdélyben 1945-ben a Maniu gárdisták a székely falvak lakosságát tizedelték meg. Szárazajtán bárddal fejeztek le embereket. Magyar fiatalok ezreit üldözték el szülőföldjükről. A magyar etnikum teljes beolvasztását, falvaik megsemmisítését tervezték. Céljuk elérésének veszélyét igazolja a 160 ezer lélekszámú moldvai csángók ITT-OTT 33. évf. (2000), 1. (133.) SZÁM 29
