Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)

2000 / 1. (133.) szám

története, az anyanyelv oktatásának a betiltásával, a román nyelvű misézéssel, a magyar beszéd eltiltásá­val mára csak 40% beszéli ősi szép nyelvét. Magyarországon az úgynevezett puha diktatúrá­ban a parancsuralmi rendszer mellett, a kormány meg­kezdte szerény, piac-orientált gazdasági reformok be­vezetését. Az új gazdasági reformok azonban nem bi­zonyultak elégségesnek a súlyos gazdasági válság meg­akadályozására. A válság a politikai nyomással együtt, fokozatos és békés változáshoz vezetett. 1989. tavaszán Kádár János lemondott és ősszel már a Parlament demokratikus alkotmányt fogadott el. Magyarország megnyitotta a kelet-német mene­kültek előtt Ausztriával szomszédos határait: jelen­tősen hozzájárult a vasfüggöny lebontásához. Kikiál­tották a Magyar Köztársaságot. A demokrácia visszatérését követően Magyar­­ország konszolidálta kapcsolatait a szomszédos orszá­gokkal. Hazánk teljes egészében részt vett az EURÓ­PAI UNIÓ által kezdeményezett Európai Stabilitási Paktumban és alapszerződést kötött Ukrajnával, Szlovéniával, Horvátországgal, Szlovákiával és Romá­niával. Az Alapszerződések elismerik a határok sérthetetlenségét, valamint az Európai Tanács, az ENSZ és más nemzetközi szervezeteknek a nemzeti kisebbségekkel való bánásmódra vonatkozó elveit. 1989. óta a magyar politikai erők körében széleskörű politikai konszenzus az ország Európai Uniós tagságát támogatja. A független magyar állam 1000 évvel ezelőtti megalakulása óta szorosan kapcso­lódott a nyugati kultúrához és értékekhez. E folyamat­hoz való csatlakozás társadalmi és gazdasági szükség­­szerűség, melynek nincs reális alternatívája. 1990. óta az egymást váltó kormányok folyamatosan ennek meg­felelően határozták meg a magyar bel- és külpolitika alapvető célkitűzéseit. Az előzőkben próbáltam ecsetelni azt az ember­telen igazságtalanságot, amellyel a magyarságot súj­tották a huszadik században. Egy erős közép-európai állam szétszaggatásával létrehozott új államok nem szolgálták a térség lakosságának a biztonságát. Az új államok belső gazdasági-társadalmi gondjai miatt nacionalista hangulatkeltés a magyarság elleni gyűlö­letre hangolta a többségi nemzetet. Kizárólag a ma­gyarság bölcs tűrőképességének köszönhető, hogy fegyveres konfliktusra nem került sor. A szomszédos államokban főleg a baloldai erők váltak szélsőséges, nemzetiség ellenes tömörülésekké. Iliescu, Meciar, Milosevics jeleskedtek nemzeti­ség ellenes intézkedéseikkel. Amikor az első szabadon választott kormányfő, Antall József a Parlamentben kijelentette, hogy lélekben 15 milliós magyarság mi­niszterelnöke szeretne lenni, az ellenzék restauráció­val vádolta meg: állásfoglalásukkal segítették a magyar­­ellenes hangulatkeltést. A magyarság egy részét si­került a határon túliakkal szembehangolni. Az Erdélyből áttelepülteket, vagy az idelátoga­tókat, románoknak titulálták. Különösen a fia­talok a hiányos történelmi ismereteik miatt, idegen­ként fogadták a töretlen magyarságtudattal rendelke­ző székelyeket. A határőrizeti szervek megalázóan érdeklődtek jövetelük céljáról. Mély lelki sebek ej­­tődnek manapság az illetékes szervek bánásmódjától. S ezek a sérülések fájdalmasabbak a hírhedt securitate veréseinél. Bűnözőként kezelik az idecsábított, vagy éppen családja szegényes megélhetését segítő alkalmi munkavállalást végző, szorgalmas, ügyes kezű fiata­lokat. Igen hátrányosan különböztetik meg: alacso­nyabb bért fizetnek és ki vannak téve a hatóság zak­latásának. Ugyanakkor az arab, kínai valutások, zúg­­kereskedők tíz éve zavartalanul folytathatják alvilági tevékenységüket. így kerültek a határon túli magya­rok abba a tűrhetetlen helyzetbe, hogy szülőföld­jükön másodosztályú állampolgárok, Magyaror­szágon idegenek. Ezen az állapoton a Parlamentnek kell törvény­­hozással változtatni. Rendezni kell a szomszédos álla­mokban élő magyarság jogi helyzetét, a kettős állam­­polgárság megadásával. Nem halasztható tovább a kommunizmus által el­kobzott egyházi és magán vagyonok visszaadása, tel­jes kártalanítása. E nélkül nem oldódik fel a nemze­tiségiekkel szembeni feszültség. Az anyagi javak ren­dezése mellett, a többségi nemzetnek meg kell egyezni a magyarsággal. Csak ezzel bizonyítható a demokrati­kus államrend megalakulása, mely alapfeltétele az EU­RÓPAI UNIÓS tagságnak. Bár az emberi jogok ér­vényesítése a nacionalista pártok miatt még nem va­lósulhatott meg, de az utóbbi időben tapasztalható ked­vező jelzés. Az Európában szélsőségességéről közis­mert Tudor, a Nagy Románia Párt vezetője legutóbbi bukaresti nagygyűlésen kihangsúlyozta: A jövőben mérsékletességet fog tanúsítani, hogy elkerülje Haider, az Osztrák Szabadság Párt vezetőjének a sor­sát. Ami Irakkal, Jugoszláviával és Ausztriával tör­tént, tanulsággal szolgál számunkra," jelentette ki a román szenátor. "Nincs átmenet az elszigeteltség és az integráció 30 ITT-OTT 33. évf. (2000), 1. (133.) SZÁM

Next

/
Oldalképek
Tartalom