Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 1. (133.) szám
származottjuk, a jelen Dreisziger ivadékok nagy többsége már spanyolul beszél. Ahol nem volt vegyesházasság, ott az unokák még beszélik vagy legalábbis értik a magyar nyelvet, de máshol már ez a nyelv teljesen elveszett számukra. Kanadában a magyar jövő építése már több mint egy évszázada folyik, azóta mióta a magyar bevándorlók első csoportjai megjelentek az országban, az 1880- as évek derekán. Eleinte a jövőépítés abból állt, hogy a magyar telepesek, ott ahol nagyobb számban voltak, megpróbálták megteremteni azokat a társadalmi és vallási intézményeket, amikhez szokva voltak a szülőfaluikban. Közismert tény, hogy ebben az időben a Kanadába érkező magyarok - egy részük az USA-ból költözött át- többsége Nyugat-Kanadában, elsősorban Saskatchewanban telepedett le. Kanadában e jövőépítés nagymértékben sikeres volt, mivel még mindig beszélik a magyart és létezik a magyar kultúra az ország több részén, különösen nagyvárosokban. De ennek a sikernek elsősorban nem az a magyarázata, hogy az ide érkező magyar bevándorlók nagyon eredményes munkát végeztek a kultúra továbbadása szempontjából. Habár nem lehet letagadni, hogy e munka sokszor nagy kitartással folyt, a magyar kultúra fennmaradásának Kanadában elsősorban az a magyarázata, hogy az elmúlt évszázad folyamán több magyar bevándorlási hullám érkezett az országba, és hogy a hullámok között is volt magyar "beszivárgás". Ezek a tények különböztetik meg Kanadát a föld azon részeitől (mint például Belgium bányavidékei, vagy Argentína mezőgazdasági frontier-je), ahol valamikor virágzott a magyar szétszórtsági kultúra, de az idők folyamán megszűnt. Meg kell azt is jegyezni, hogy erre Kanadában is van példa. A saskatchewani Esterházy város környékén, és a közeli Kaposvár patak völgyében, száz évvel ezelőtt közismert volt a magyar szó, de manapság már csak elvétve hallható, legtöbbnyire harmadnemzedéki öregek ajkán. A kanadai magyarság több mint 100 éves fennmaradási küzdelmében különböző egyének és családok különböző mértékben vették ki részüket. Azok a magyar kivándorlók - és ilyen sok volt -, akik haza terveztek menni, miután összeszedtek egy kis pénzt, ritkán törődtek azzal, hogy magyar közösségüknek van-e vagy nincs magyar egyházközségük. Egy hétvégi magyar iskolát esetleg még támogattak, mivel szükségesnek tartották, hogy gyerekeik jól megtanuljanak magyarul. Azok a családok akik fizikailag messze estek egy magyar bevándorló tömörüléstől, legtöbb esetben nem tudtak résztvenni semmiféle magyar közösségi életben. Mindennek ellenére, a magyar bevándorlók első hulláma Kanadában kitüntette magát azzal, hogy nagyon kemény és sokszor eredményes munkát végzett az első kanadai-magyar intézmények (egyházközségek, betegsegélyző egyletek, stb.) megalapításával. Egy rövid ideig ennek a korai kanadai-magyar közösségnek még hetilapjai is voltak. Mindez 1914-ig tartott. Egy évtized sem múlt el és a kanadai magyarság legtöbb központjában hanyatlóban volt a magyar élet. Sok helyen az eredeti bevándolók már kiöregedtek. Több saskatchewani magyar kolónia lakossága lecsökkent azáltal, hogy a másodgenerációs magyarok a tartomány vagy az ország más részein kerestek megélhetést. Az első világháború is súlyos károkat okozott, amikor a kanadai hatóságok az ellenség területén született bevándorló csoportok intézményeit felfüggesztették és amikor ennek eredményeként több kanadai-magyar közéleti vezető elköltözött az 1916-ig még semleges Amerikába. Az első világháború idején, és az azt követő években, nem volt Magyarországról bevándorlás Kanadába. Ez a helyzet alaposan megváltozott 1924-ben, amikor az ottawai kormány újra engedélyezte a magyarok bevándorlását. A következő hat év folyamán vagy 30,000 új magyar bevándorló érkezett az országba, elsősorban Magyarországról, de a háború után elcsatolt magyar területekről is: Romániából, Csehszlovákiából, és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságból (a későbbi Jugoszláviából) is. Ugyanakkor egy még fontosabb esemény történt a magyar tengerentúli kivándorlás történetében. Amerikában bevezették az úgynevezett "quota" rendszert ami korlátozta a magyarok USA-ba való nagyarányú bevándorlását. így alakult ki az a helyzet, hogy ahelyett, hogy az USA-ba lett volna tömeges magyar bevándorlás és Kanadába csak "szivárgás" - mint az 1914 előtt létezett -1924 után Kanadába jöttek a magyarok tömegei és az USA-ba csak szivárgás volt. A huszas évek derekán és második felében érkezett magyarok felelevenítették a magyar kulturális és egyesületi életet Nyugat Kanadában. Ugyanakkor megjelentek a magyarok százai - és a nagyobb városokban - ezrei Ontario és Quebec tartományokban. Annak ellenére, hogy a nagy gazdasági válság beköszöntése után a hatóságok leállították a bevándorlást, és hogy a harmincas években az új bevándorlók nagy 22 ITT-OTT 33. évf. (2000), 1. (133.) SZÁM
