Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 1. (133.) szám
"SZIGETEKET", SZÓRVÁNYOKAT IS MEGTARTÓ HAZA A MAGASBAN Nagy Károly Piscapaway, NJ (részletek) EKE: - Ön a szigetmagyarság fogalom alkotója. Hajói tudjuk, 1981*-ben New Yorkban megjelent könyvében vezette be, és a nyugati országokba emigrált magyarság kisközösségeit jelölte meg. Mekkorára becsüli - lélekszám szerint - az összmagyarság e részét? Milyen demográfiai tendenciákat lát érvényesülni ebben a népességben? N.K.: Áttekintve a szakirodalom megállapításait, a Magyarországon kívül élő magyarok etnikai tömbjeinek szórványosodásáról és ezáltal magyarságát fokozatosan elvesztő asszimilálódásáról, feltettem a kérdést: széthullóban, megszűnőben van tehát a Magyarországon kívül élő több mint öt milliónyi magyarság? Tapasztalataim alapján azt a választ adtam e kérdésre, hogy nem, vagy még nem. Mert a szórvánnyá széledés helyett sok helyen kialakult, máshol most alakul a magyarság-megtartásának egy már nem tömbben élő módozata: a sziget életforma, amely egyre inkább az önkéntes vállaláson és felelősségtudaton alapul. Tíz éve élesztgeti Anyanyelvi Konferenciánk ezt a vállalást és felelősségtudatot - mondtam. Munkásságunk második évtizedébe lépve fel kell mérjük: milyen lehetőségei, adottságai, szükségletei vannak ennek az új közösségi életformának, hogyan támogathatja anyanyelvi mozgalmunk legjobban a magyarságtudat, a magyarságmegtartás őrszigeteit. A nyugati magyarság lélekszáma tudományos pontossággal ez idő szerint nem állapítható meg. Számos egymástól eltérő becslés látott napvilágot az utóbbi években. A legalacsonyabb Szabó A. Ferencé, szerinte 285,000 magyar él nyugati országokban. (0 az összmagyarság jelenlegi létszámát egyébként 13 millióra becsli.) A legmagasabb a Magyarok Világszövetségéé, amelynek térképe szerint a Kárpátmedencén kívül élő magyarok létszáma 1,675,000. Az én ismereteim szerint a valóságot leginkább Pomogáts Béla becslései közelítik meg. Szerinte a nyugati világban jelenleg körülbelül egymillió kétszáz-háromszázezer magyar él. Legmérvadóbb bemutatásuk, leírásuk Borbándi Gyula szakavatott köteteiben található: A Magyar emigráció életrajza 191*5-1985 (1989), Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia (1992) és Emigráció és Magyarország 1985-1995 (1996). Egyedi történelmi adottság e nyugati magyar nemzetrész jelenlegi helyzete. Eltérően a század eleji "kitántorgottak" szerencsét próbáló százezreitől, és napjaink kis létszámú gazdasági vagy karrier-kivándorlóitól, a nyugati magyar szigetek és szórványok jelenleg legaktívabb csoportjainak jelentős része küldetéssé igyekezett képesíteni helyzetét, a magyarság önként vállalt külképviseletévé fejlesztette származtató és befogadó népeihez való viszonyát. A politikai, gazdasági, tudományos, kulturális, egyházi, társadalmi élet területén szerzett pozícióját, szavát, befolyását, lehetőségeit rendszeresen és eredményesen használja az összmagyarság legfontosabb sorskérdései ismertetésére, tudatosítására, támogattatására. Az összmagyarságnak így tehát jól felfogott önérdeke is e külképviselet együttműködő gondozása. Ugyanakkor azzal is szembe kell néznünk, hogy ez az egyedi történelmi adottság veszélyeztetett helyzetben van, a jelenlegihez hasonló szinten már csak néhány évtizedig lesz működtethető. A nyugati sziget- és szórványmagyarság létszáma évről-évre csökken. Újabb kivándorló hullámok szerencsére nem gyarapítják. Az elöregedés, kihalás, a vegyes házasságok, a szórványosodás, a beolvadás máris fogyasztani, gyengíteni kezdte például a nyugati magyar nyelv és kultúra műhelyei számát, hatásosságát. Intézményeit, szervezeteit, egyházait, egyesületeit, fórumait fenntartó nemzedéke jelentős részének élettartama már csak évtizedekben számlálható. A külföldön született nemzedékek magyar nyelv- és kultúra-ismerete ugyanakkor egyre ritkábban és egyre kevésbé anyanyelvi szintű. A magyar nyelv és kultúra tudása, ismerete nélkül viszont kevésbé esélyes, hiteles és értékes az érdekképviselet - jobb, ha a szószóló ismeri is a képviselt szót. Önmagát, és az összmagyarság számára létfontosságú, közvetítő szerepét megőrzendő, többek közt három feladatnak néz elébe a nyugat magyarsága az új század elején. Késleltetni igyekszik a fogyatkozás jelenségeit, ITT-OTT 33. évf. (2000), 1. (133.) SZÁM 13
