Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)

2000 / 1. (133.) szám

arra törekszik, hogy a lehetőségek végső határáig fenntartsa külföldi magyarságmegtartása kereteit és programjait. Hozzáfogott, hogy feltárja és kidolgozza a külföl­di nem-magyarnyelvű és kultúrájú magyarságszolgá­lat lehetőségeit, módozatait, területeit, fórumait. E törekvések sikere nem csak tőle, hanem immár a Kárpát-medence magyarsága segítségétől, jelentős mértékben Magyarország támogatásától is függhet.- Mi a legfőbb kritériuma annak, hogy valaki magyar? Az, hogy magyar az anyanyelve? Az, hogy érzelmileg azonosul a magyar anyaországgal, a ma­gyar nemzettel? Az, hogy ismeri a magyar történel­met, értékeli a magyar kultúrát, és valamiképpen örökösének érzi magát? Úgy tudjuk, az Egyesült Államokban operáns fogalom a magyar származású; egy nemrég rendezett népszámláláskor állítólag másfél millióan vallották magukat effajta amerikai­nak. Amerikai szempontból, úgy gondoljuk, ez elég egyértelmű minőség - de milyen minőség magyar szempontból? Ki a magyar? Magyar az, aki magát magyarnak tartja és aki a magyarságát vállalja. Tudat és akarat, identitás és szolidaritás. Modern korunkban egyre el­ismertebb jog és egyre inkább felismert felelősség. És nem csak a nemzettudaté az, hanem alkotóelemeié is: a történettudaté, az etnikai, kulturális, vallási, kö­zösségi, nyelvi tudaté, identitásé is egyre inkább az emberi jogok részévé válik. Az érvényesítés joga a legtöbb országban még nem kodifikált, tehát nem vé­dett és nem végrehajtható, de már több szinten is el­kezdődött a nemzetközi jogérvényesítés folyamata. Nemzet-, etnikumtudat és -vállalás nehezen kvan­­tifikálható emberi magatartás, népszámláló demográ­fusok még nem találták meg a statisztikailag kimutat­­hatósága formáját. Ezért tehát számszerűleg nem tudjuk, hogy a világon hány ember tartja magát ma­gyarnak (írnek, kurdnak, stb.), hány ember vállalja magyarságát. Az Egyesült Államokban a népszámlálás kérdé­sei közt két etnikai identitásra utaló kérdés szerepelt 1980-ban és 1990-ben. Mi e személy, származása, etni­kai eredete? E kérdéshez a magyarázó szöveg így se­gített: írja ide nyomtatott betűvel annak a származási csoportnak a nevét, amellyel a személy azonosítja magát (eredeti kiemelések). Aki több, mint egy eredetű, az ideírhat két származási csoportot. Vallási csoport nem jelölhető egy személy származási cso­portjaként. 1980-ban az USA-ban 1,776,902,1990-ben 194,600-zal kevesebb: 1,582,302 ember válaszolt e kér­désre úgy, hogy ő magyar származásával (is) azonosítja magát. A másik kérdés így szólt: - Otthon más mint angol nyelven beszél-e ez a személy? Mi ez a nyelv? 1980- ban 180,000 ember (a magyar 10.12 százaléka), 1990- ben 147,902 ember (a magyar származásúak 9.35 szá­zaléka) jelentette azt, hogy otthon magyarul (is) be­szél - tíz év után 32,098-cal, 17.83 százalékkal keve­sebben. Az Egyesült Államokban is nyitott marad tehát a kérdés: hány magyar él az országban. 150,000 ma­gyarul (is) beszélő - Szabó Ferenc csak őket számítja -, vagy 1,582,302 olyan ember, aki magyar származá­sával (is) azonosítja magát? A válasz néha olyankor mutatkozik meg, amikor kiderül, hogy kire lehet számítani szükség esetén. Amikor szovjet megszállás és kommunista egypárti diktatúra nyomorítja Magyarországot, amikor magyar egyetemet szüntet meg, értelmiségieket hurcoltat el, falvakat rombol a diktátor Erdélyben, vagy magyar jogvédőt börtönöznek be, iskolaigazgatókat tesznek állástalánná Szlovákiában a bizonyítványok magyar nyelvű kiállításáért, vagy amikor háború dúl a Délvidéken, vagy árvíz tombol Kárpátalján, akkor ki emel szót, ki tiltakozik, ki lobbizik, ki tüntet, ki adako­zik, ki cselekszik, ki mozgósítható a nemzettársai ér­dekében? Annyi biztos tapasztalat, hogy a szívében, szoli­daritásával, cselekedeteivel is magyarságvállalásra kész embercsoport nem minden tagja beszél, vagy beszél jól magyarul, vagyis több magyarra számíthat­nak a magyar nemzetrészek Amerikában, mint ahányan magyarul beszélnek. S minthogy ez tény - e készség számontartása, megtartása, fejlesztése közösségi feladat és felelősség.- Ón nemcsak teoretikusa a szigetmagyarság létállapotának, hanem cselekvő tényezője is annak, hogy a nyugati magyarság fennmaradjon mint ma­gyar nyelvű népesség - vagy olyan kétnyelvű népes­ség, amelynek egyik nyelve a magyar. Ennek érdeké­ben egyik elindítója volt az anyanyelvi mozga­lomnak, s majd három évtized tapasztalattal rendel­kezik ezen a téren. Mit mutatnak a tapasztalatai? Milyen tanulságokkal szolgált ez a harminc év? Az anyanyelvi mozgalom, a New Brunswick-i (New Jersey, USA) Magyar Öregdiák Szövetség Hét­végi Magyar Iskolájából indult el, amit 1960-ban ala­pítottunk a Rutgers Egyetemen, s amelynek huszonöt 14 ITT-OTT 33. évf. (2000), 1. (133.) SZÁM

Next

/
Oldalképek
Tartalom