Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 2. (132.) szám
A NEMZETPOLITIKA HELYE A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN Németh Zsolt (Budapest) Mindannyian tisztában vagyunk azzal a ténynyel, hogy ötmillió magyar, a magyarság egyharmada az ország határain kívül él. Ha a nemzetpolitika kifejezést halljuk, az ő megmaradásukra, gyarapodásukra gondolunk. Elméleti síkon a nemzetpolitika legáltalánosabban a nemzeti érdek fogalmából vezethető le. A magyar külpolitika egyik legfőbb sajátossága az, hogy kettős érdeket kell együttesen érvényesítenie: a magyar állam és a magyar nemzet érdekét. A magyar állami érdek a Magyarország területén élő, magyar állampolgárok érdekeinek képviseletét, számukra a biztonság és a minél jobb életfeltételek biztosítását jelenti. A magyar nemzeti érdek ennél tágabb fogalom: az egész Kárpát-medencében - Magyarországon és a szomszédos országokban - élő magyarság, valamint a világban elszórtan élő magyar közösségek közös érdeke. A nemzeti érdek képviselete nem pusztán morális és az Alkotmányból eredő jogi kötelességünk. Fel nem vállalása hosszú távon elkerülhetetlenül visszaüt a politikára, az állami érdek sikeres képviseletére is. A magyarság helyzete a Kárpát-medencében sajátos terheket és kötelezettségeket ró ránk. Ha egy kormányzat valamilyen okból - önbizalomhiányból, félelemből, rossz helyzetfelmérésből vagy bármilyen más okból - nem meri vállalni az ebből következően ráháruló feladatokat, nem fogja felismerni és nem lesz képes kihasználni az ebben a helyzetben rejlő lehetőségeket sem. A Fidesz és a jelenlegi magyar kormány külpolitikájának alapelve, hogy a nemzeti és az állami érdeket együttesen kell szolgálnia. A kettő nem függetleníthető egymástól, és különösen nem állítható szembe egymással. Meggyőződésünk, hogy csak ez a magyar külpolitika segítheti elő az egész térség stabilitását. A nemzetpolitika azonban nem szűkíthető le a külpolitikára. Magyarország huszadik századi történelmének hányattatásai és a 40 éves kommunista uralom tudat-ferdítő próbálkozásai elmozdították a nemzet fogalmát természetes helyéről. Pedig a nemzetpolitikának vannak belpolitikai vetületei is, és az volna a természetes, ha egész gondolkodásmódunkat, politikai cselekvésünk minden irányát áthatná a nemzetben való gondolkodás. Erre a közös gondolkodásra kérjük Önöket is, akik nemcsak Magyarországot, hanem az egész magyar nemzetet képviselik a világ minden táján. A rendszerváltozás utáni első kormány által felállított három külpolitikai alappillér - az euróatlanti integráció, a jószomszédi kapcsolatok és a határon túli magyarok támogatása - közötti egyensúly és harmónia is csak a nemzetpolitikai gondolkodás alapján teremthető meg. Abban pedig - legalább is elvben - mindegyik rendszerváltozás utáni kormány között egyetértés volt, hogy Magyarország és a térség stabilitása csak e három alapvető külpolitikai törekvés összhangjával képzelhető el. EU-integráció Az euróatlanti integráció alapvető célkitűzésünk. A politikai, gazdasági és biztonságpolitikai változások következtében Magyarország súlya felértékelődött a térségben. Úgy használhatjuk ki jól az integrációból fakadó lehetőségeket, ha igyekszünk ezeket az előnyöket szétteríteni a környezetünkben a szomszédos országok felé. Ez szolgálhat az egész térség stabilitásának alapjául. Ebben a folyamatban fontos szerepet játszhatnak a határon túli magyarok. Sajátos helyzetükből, tapasztalataikból, kettős hely- és nyelvismeretükből, kettős kapcsolatrendszerükből adódóan országaikban az integráció előfutárai lehetnek. Eurorégiók Az az egységes Európa, amely felé haladunk, a régiók Európája is lesz. A határokon átnyúló együttműködések összekapcsolják az államhatárokkal elválasztott, de közös történelmi múlttal rendelkező, szoros kulturális szálakkal egymáshoz kötődő térségeket. Az eurorégiók fontos szerepet játszanak a megszerzett tapasztalatok cseréjében. Az osztrák részvétellel működő eurorégiók Ausztria európai uniós tapasztalatainak átvételét teszik lehetővé, míg Szlovákia, Ukrajna, Románia (és esetlegesen Jugoszlávia) felé Magyarország adhatja majd át az euróatlanti integrációs csatlakozás során szerzett ismereteit. Ezen ta40 ITT-OTT 32. évf. (1999), 2. (132.) SZÁM
