Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 2. (132.) szám
zedes munkájával nem csak lehetővé tette a cserkészeszme lángjának megőrzését, de az első lehető pillanatban mindent megtett annak érdekében, hogy segítsünk a Kárpát-medence cserkészetének újjáindulásában. Gr. Teleki Pál és Sík Sándor mellett most már Bodnár Gábor foglalja el a harmadik helyet a magyar cserkészet történelmének nagyjai között. A cserkészet hamar kivirágzott, szerte a Kárpát-medencében. A háború előtt kifejlődött erős gyökerek nem haltak ki a negyven év alatt és a várva-várt tavasz hatására újra megteltek erővel. Ma már több, mint 500 csapat működik Magyarországon, 25 ezret meghaladó cserkésszel, az erdélyi csapatok száma is meghaladta már a százat, felvidéken is erős a cserkészszövetség. Kárpátalján, nagy nehézségek közepette, de odaadó, áldozatkész munkával folyik a magyar cserkészet. A Vajdaságban is megidult, a nálunk kiképzést nyert szövetségi elnökükkel már meg is volt beszélve, hogy ott tartunk egy vezetőképző tábort, amikor a kosovoi harcok közbejöttek. Együttműködésünk a kárpát-medencei magyar cserkészszövetségekkel most már kétirányú. Ahol tudunk, továbbra is segítünk. Ezt a kétirányú viszonyt, igazi cserkésztestvéri együttműködést akarjuk folytatni, egyre inkább kiépíteni. Számunkra - mint ahogy az egész külföldi magyarság számára is - a minél további fennmaradás egyetlen útja, hogy gyökereinket kinyújtsuk a Kárpátmedence felé és onnan szívjuk az éltető erőt. De a fennmaradás, túlélés nem lehet öncél, csak előfeltétel. A külföldi magyarságnak csak addig van igazi létjogosultsága, amíg segíteni tud a Kárpátmedencében élő magyarság felvirágzásában, megerősödésében, amíg szolgáni tudja az összmagyarság érdekeit. Ezt a szolgálatot vállaltuk eddig is, és ezt akarjuk a jövőben is vállalni. MIKES KELEMEN NYOMDOKAIN ZABOLÁN ÉS ZÁGONBAN nyugati, magyarországi és erdélyi cserkészek közös túrája Erdélyben, 1997-ben Gaál Zsuzsanna H. sz. Dr. Kovács Sándor cs.cs. Sepsiszentgyörgy A Keleti és Déli Kárpátok kanyarulatától nyugatra, a Háromszéki-medence peremén, a Berecki-havasok lábánál találjuk a volt Háromszék vármegye, a mai Kovászna megye két nagy községét, Zabolát és Zágont. A két községet keleten a Berecki havasok hegycsúcsai koszorúzzák, melyek magassága meghaladja az 1000 métert. Például: Odontető, Kápolna 1115 m, Útválasz 1206 m, Tisztabükk 1350 m, Zernye 1602 m, Lakóca 1777 m, Górhavas 1785 m, Pentellő 1772 m. A környék hegyeit tű- és lomblevelű erdők borítják. Az erdő vadállománya rendkívül gazdag. Szarvas, farkas, vaddisznó, hiúz, siketfajd nagy számban figyelhető meg. A környék éghajlata kontinentális. Különösen dominálnak a nyugati légáramlatok, télen viszont gyakran dermesztő hideget és iszonyú hófúvást hoz az Ojtozi-szoros irányából a "Nemere" szele. Amiatt, hogy a Kárpát-kanyar rétegei szinte állandó mozgásban vannak, számos kisebb-nagyobb földrengést szenvedtek e települések. Nagyobb erejű földingások 1838-ban, 1940-ben és 1977 március 4-én voltak. Ezek jelentős anyagi kárt okoztak. Az 1997 nyarán szervezett "ERDÉLYI TÚRA 97" résztvevői végigjárták Erdély nagyobb tájegységeit. Megismerkedtek ezek földrajzi, botanikai, néprajzi érdekességeivel. Történelmi emlékek megtekintése során a környék híres szülötteinek emlékét idézték fel. Mikes Kelemen 1690 augusztusában született Zágonban Mikes Pál és Torma Éva gyermekeként. Még egy éves sincs a kis Kelemen, amikor édesapját az osztrákok kivégzik. Ettől kezdve félárvaként nevelkedik a zabolai, fíátfalvi és abafáji családi birtokok ud26 ITT-OTT 32. évf. (1999), 2. (132.) SZÁM
