Itt-Ott, 1998 (31. évfolyam, 1/130. szám)
1998 / 1. (130.) szám
hogy a sok vitát kavart amerikai-japán történelembölcselő Francis Fukuyáma bejelentése értelmében az emberiség történelme, amely mindig konfliktusokon keresztül zajlik és mindig új konfliktusokat termel ki magából, végétért volna, és ránkköszönthetne a konfliktusok ésszerű kiegyenlítésének és az egyensúlyba jutó fejlődésnek a nyugalmas korszaka. A világszerte tapasztalt hatalmas társadalmi és politikai átalakulások, a kommunizmus bukása, a liberális eszmék sikere bizonyára új történelmi korszakot hoz a különben is mitikus jelentéssel övezett következő évfordulón, és ezzel az új korszakkal számot kell vetnünk Magyarországon és Közép-Európában, számot kell vetnünk az irodalomban, a kultúrában, egyáltalán az emberi mentalitás történetében is. Ellentmondásokkal, konfliktusokkal vagy ahogy Szekfu Gyula és az ő nyomán Németh László mondotta volt (jó ötven esztendeje), „antinómiákkal": „a magyar élet antinómiákkal" bőven fogunk találkozni az előttünk álló korfordulós években is. Ezeket a konfliktusokat és történelmi kihívásokat próbálja számba venni a most következő fejtegetés. A századvég konfliktusai A ránk következő századvég (ezredvég) minden bizonynyal új kihívásokat és új konfliktusokat rejteget, pontosabban már régóta nem rejteget, minthogy ezek a kihívások számunkra mindennapi tapasztalatot jelentenek. Igaz, ezeket a tapaasztalatokat olykor nem könnyű értelmezni és kivált nehéz velük megküzdeni. Milyen kihívásokra és konfliktusokra gondolok? 1. Globalizáció és identitásvédelem. A jelen és kivált a kommunista társadalomátalakító kísérlet világméretű csődjét követő évek köznapi tapasztalata mind általánosabban mutatja az egész világban mindinkább terjedő egységesítő és szabványosító törekvések és tendenciák előtérbe kerülését, vagyis mindazt, amit egyetemlegesen globalizációnak nevezünk. Ezek a globalizáló trendek világméretekben szabályozzák a társadalmi és politikai berendezkedéseket, az emberi gondolkodás és ízlés alakulását, az irodalmi és művészeti stílusokat, a tömegkultúrát és a mindennapi élet tárgyait és színtereit a videoklippektől a hamburgerig, a családi élet rendjének átformálódásától az új szórakozási (időtöltési) szokásokig. A globalizációnak ezt a gyors és bizony nem egyszer erőszakos térhódítását sokan igen veszedelmes jelenségnek tekintik, konzervatív körökben itt, Magyarországon is. Vannak közéleti személyiségek, akik az internet vagy a McDonald's szavak hallatára látványos ördögűzésbe kezdenek, holott, úgy gondolom, nem a globalizáció eszközeit kell elutasítani, hanem azokat a mentalitás- és magatartásmódokat, amelyeket ezek az eszközök esetleg terjesztenek, terjeszthetnek. Különben is nem minden kártékony és elutasítandó, ami a globalizációs folyamatok révén hozzánk elkerül: vannak a globalizációnak kifejezetten jótékony következményei is, így az információk gyorsabb és teljesebb áramlása (maga az internet), a nagyvilág megismerérésének új lehetőségei (a turisztika), egyáltalán a gondolkodásnak és az ízlésnek, a társadalomnak és kultúrának az a nagyobb nyitottsága, amelyet a globalizációs technikák lehetővé tesznek. A világméretű kapcsolatrendszer kiépítésének és az ezt követő egységesülésnek az ellenfelei általában azt hirdetik, hogy a globalizációs folyamatokkal szemben a helyi identitások védelmét kell állítani, minthogy a globalizáció mindenekelőtt a nemzeti és regionális kultúrákat, tehát például a magyar és európai kulturális örökséget veszélyezteti. A globalizáció valóban a nemzeti kultúrák és kulturális hagyományok sérülését okozhatja, de csak abban az esetben, ha a globalizációs folyamatok és eszközök a nemzetközi tömegkultúra olcsó termékeit terjesztik el, és közömbösen haladnak el a magaskultúra öröksége mellett. A globalizáció ugyanis ennek a magaskultúrának a terjedését is elősegítheti, maga a globalizáció ugyanis lehet puszta eszközrendszer is, mint- amilyen az internet, amely az emberiség nagy kulturális értékeinek világméretű teijedését segítheti elő, és így nem veszélyezteti a helyi identitást, minthogy az egyetemes kulturális örökség a nemzeti és regionális kultúrák értékeiből épül fel. A globális folyamatok ellen fellépő küzdelem így az elszigetelődés veszélyét idézheti fel, egy olyan veszélyt, amely következtében a nemzeti kultúrák elszakadhatnak az egyetemes folyamatoktól, ami maga ezeknek a kultúráknak az elsorvadását eredményezheti. A globalizáció és az elszigetelődés hamis alternatívája helyett ezért arra kell törekedni, hogy a világméretű kulturális folyamatok befogadása együttjárjon a saját kulturális értékek védelmével, gondozásával és gazdagításával, sót azzal a törekvéssel, hogy a helyi kulturális értékeket juttassuk el, éppen a globalizáció eszközrendszere által, a nagyvilág nyilvánossága elé, juttasuk el a nagyvilág kulturális vérkeringésébe. 2. Személyi autonómia vagy személyiségvesztés. A modem polgári fejlődés úgy is értelmezhető, és ez nyilvánvaló módon optimista értelmezés, mint az emberi személyiség, illetve a személyi autonómia szüntelen fejlődése és erősödése. Legalábbis a nyugati társadalmakban, amelyeknek gondolkodásában a személyiség fogalma egyáltalán megjelent és hagyományosan szerepet kapott. A polgári fejlődés kezdeti szakaszán még igen kevés autonóm személyiség létezett, kifejlődésükre nem álltak rendelkezésre a szükséges társadalmi feltételek, s az 14 ITT-OTT 31. évf. (1998), 1. (130.) szám
