Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 2. (129.) szám
töretlen magyar öntudat. Az első nem tőlünk figg, számos tényező határozza meg.. .A másik azonban részben rajtunk is múlik... Ezt a magyar öntudatot kell felébresztenünk, fenntartanunk, növelnünk. S ennek eszközei: a nyelv, az irodalom, a művészet, zene, ének, tánc, színjátszás, s a magyar történelmi tudat ápolása. ” De a magyarság több helyütt sokszor veszélyeztetett helyzetben kell küzdjön megmaradásáért. Ezért emlékeztette Illyés Gyula az Anyanyelvi Konferenciát egy budapesti védnökségi ülésén elmondott beszédében arra, hogy: "A magyar nyelv védelme a magyar anyanyelvűek védelme is!” (1979. augusztus 6.) Folytathatnánk a felelősségébresztő idézeteket 15 milliós magyar nemzetünk színe-javától arról, hogy szétszakíttatásunk, szétszórattatásunk tragédiájával szembeszállni emberi felelősségünk. A Kárpát-medence kisebbségi magyar közösségei olyan országokban élnek, ahol az új demokrácia még csak formális, mert a többpártrendszerű parlamentáris kereteket sok helyütt nyelvtiltó, kultúrasorvasztó sovinizmus torzítja a törvényes jogfosztás embertelen eszközévé. Romániában a magyar anyanyelvűek száma 1,693.1 ezer, vagyis 81,6 ezerrel kevesebb mint 1977- ben. (Varga Árpád, Hitel, Bp. 1996. március.) Az 1992- es népszámláláskor a lakosság 7,1 százaléka vallotta magát magyarnak, de a magyar anyanyelvén tanuló óvodások aránya csak 6,5, az általános iskolásoké csak 5,1, a gimnazistáké meg csak 4,4 százalékos volt. (HVG., Bp. 1996. márc. 2.) Szlovákiában az 1994-95-ös tanévben 101 ezer magyar nemzetiségű diákból csak 75 ezer tanult az anyanyelvén, vagyis minden negyedik magyar fiatal szlovák iskolába járt. (HVG., 1996. márc. 2.) A délvidéki magyar gyermekeknek több mint 30 százaléka nem tanulhat anyanyelvén. (Magyar Nemzet. 1995. július 17.) Nyugaton nem jogfosztó törvények miatt, hanem a többségi tengerekben zsugorodó szigetek és gyengülő szórványok lankadó ellenálló képessége miatt növekszik a magyar nyelv- és kultúra- sorvasztó, és végül majd elvesztéssel fenyegető asszimilálódás. Európában a hétvégi magyar iskolák és a Cserkész-szövetség „csak mustármagnyi” gyermeknek nyújthat segítséget, „a tanulók magyar nyelvtudása és szókincse egyre szerényebb”, a Kastl-i Magyar Gimnáziumba „a több mint 200 ezres nyugati magyarság iskolaköteles gyermekei közül csak 137 fiatal jár.” (Kovács Andor : Homokpad, Pozsony, 1996.) Az Egyesült Államokban az 1990-ben magát magyar származásúnak valló 1.582.302 embernek mindössze 9,35 százaléka, vagyis csak 147.905 ember jelentette azt, hogy otthonában magyarul beszél, 32.098-cal (17,83 százalékkal) kevesebben, mint 1980-ban. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség részéről a „rendszeres tanulás lehetőségének biztosítása szűkülő tendenciát mutat. (Bodnár Gábor: Külföldi Cserkész Beszámoló, 1993.) Csökken a magyar katolikus és református egyházak száma is Amerikában. A Kárpát-medence magyar közösségei kisebbségi sorsban is elszántan küzdenek magyar nyelvük és kultúrájuk megtartásáért. A nyugati világszerte riasztó fogyatkozást jelző számok sem azt jelentik, hogy a nyugati magyarság feladta a magyarságáért — netán a magyarságért — folytatott, áldozatokra is kész küzdelmét. Számos szervezete hatásosan és szakszerűen működik, kormányhivatalokat és törvényhozó testületeket befolyásol, könyveket ad ki és előadó körútakat szervez, traktorokat, antennákat, számítógépes szövegszerkesztő berendezéseket, gyógyszert és ruhaneműt küld erdélyi, felvidéki, vajdasági magyar közösségeknek. Ifjúsága magyarság-megtartását is jelentős mértékben gondozza még. Kovács Eva, a választmány tagja az Anyanyelvi Konferencia felkérésére most fejezte be felmérését az Egyesült Államokban működő hétvégi magyar iskolákról. Adatai Amerika tíz államában húsz iskola mintegy 550 tanulóját veszik számba, ami csak három iskolával kevesebb, mint amit harminc évvel ezelőtt az én felmérésem talált. Ugyancsak Amerikában jelenleg is még mintegy 75 magyar református templom működik. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség is 74 csapatot számlál 11 nyugati országban, még jelenleg is mintegy 3250 fiatallal. Mit tehet, mit tegyen Anyanyelvi Konferenciánk a Magyarországon kívüli magyar nyelv- és kultúraművelés, -megtartás, -oktatás támogatására? 1. Egyéni, szervezeti, közvetlen erkölcsi és anyagi támogatás ott és akkor, ahol és amikor az azonnali szükségletek megkívánják. 2. Konferenciák, előadások, műhelyek, tapasztalat-cserék, találkozók, látogatások szervezése a jövőben is, azokra költség hozzájárulásos meghívás, azokon részvétel. E program-pont eddigi sikereiről Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia fáradhatatlan, felelősségteljes elnöke és egyben nemzetközi nagykövete így írt legutóbb: „ Az elmúlt esztendőkben általában együttműködve határokon túli társszervezeteinkkel, évente átlagosan 16-17 szakmai találkozót rendeztünk meg a többi között Budapesten, 18 ITT-OTT 30. évf. (1997.), 2. (129.) szám I
