Itt-Ott, 1997 (30. évfolyam, 1/128-2/129. szám)
1997 / 2. (129.) szám
A tibetiek gyengén voltak felszerelve, hogy szembeszálljanak Kína támadásával. A kínai csapatok kifosztották a kolostorokat, megrágalmazták a papságot, és megszüntették a nép vallásos életmódját. A tibeti nép 1959 márciusában utolsó erőfeszítéssel nagyszabású felkelést indított, melyet a kínaiak brutálisan eltiportak. A Dalai Láma számkivetésbe kényszerült Indiába, 80,000 tibetivel együtt. A tibeti helyzet Tibetben, a tibetiek számára megkülönböztetéssel és egyenlőtlen bánásmóddal járó korszak következett, amelyik nagyobb részben a mai napig is tart. A legtöbb tibeti vallásos intézményt elpusztították és a tibeti szerzeteseket és apácákat kényszermunkatáborokba küldték, vagy laikus hivatásokra kényszerítették. Ez volt az egyike azoknak a tényezőknek, melyek a tibeti szerzeteseket és apácákat arra ösztönözték, hogy az évek folyamán a tibetiek küzdelmének az élére álljanak. Tibetben állandósult az emberi jogok megsértésének következetes módszere, Kína azon erőfeszítése miatt, hogy erőszakkal fojtson el minden eltérő véleményt. Bizonyítékok önkényes letartóztatásokra, politikai bebörtönzésekre, kínzásra, sőt kivégzésekre utalnak. Az „Amnesty International” és az „Asia Watch” birtokában van többszáz tibeti politikai fogoly bizonyítékokkal alátámasztott névsora. Jelenleg, a tibeti politikai foglyok számát 700 fölé becsülik. A tibeti emigráns kormány okmányokkal igazolta, hogy 1949 és 1984 között 1.2 milliónál több tibeti — az ország lakosságának 1/6 része —, halt meg, a kínai megszállás közvetlen eredményeként. Az évek folyamán, Kína — közvetve és közvetlenül — egyre több kínait bíztatott Tibetben való letelepedésre. Bár a tibeti kínai telepesek száma nehezen határozható meg, jelenleg a nagyobb tibeti városokban és a termékenyebb területeken a kínaiak többségben vannak a tibetiekkel szemben. Ennek a kínai beözönlésnek pusztító hatása van Tibetben, mert a kínaiak nemcsak a politikai és katonai hatalmat tartják a kezükben, hanem a gazdasági és kulturális életet egyaránt. A tibetiek úgy hiszik, hogy Kína politikájának végső célja a tibeti nép azonosságtudatának megsemmisítése. Kína különösen a tibeti nép vallásos hitét rombolja, hogy megkísérelje elpusztítani kultúrájuk gyökereit. Maroknyi kivétellel, a több mint 6000 tibeti vallásos és kulturális intézmény változó mértékű — sok jóvátehetetlen — pusztítást szenvedett. A kolostorokat, melyek ma is működhetnek mind a párt által kinevezett bizottságok vezetik. Jelenleg, a kínai kormány olyan politikát hajt végre, mely a további vallásos növekedés elfojtását és korlátozását célozza. Ezt a legjobban mutatja a Panchen Láma — egy tibeti buddhista vezető — reinkarnációjának a kiválasztási módszere. Kína nemcsak visszautasította a Dalai Láma hagyományos, vallási tekintélyét ebben az ügyben, hanem kinevezte a saját jelöltjét a következő Panchen Lámának. A Dalai Láma számkivetésben Röviddel Indiába érkezése után, a Dalai Láma kétirányú stratégiát állított fel, hogy visszanyerje a tibeti nép elvesztett szabadságát. Egyrészt az indiai kormány és jótékonysági világszervezetek segítségével arra törekedett, hogy a 80,000 tibeti, aki számkivetésbe tudott menekülni, olyan környezetben tudjon élni, melyben tibeti kultúrájukat és vallásukat meg tudják őrizni. Táborokat szerveztek meg, termőfölddel és a kisgyermekek számára iskolákkal együtt. A stratégia azzal bizonyította be sikerét, hogy jelenleg, miután már négy évtized múlt el Tibet kínai inváziója óta, igazi tibeti kultúra csak a számkivetett közösségben maradt fenn. Másrészt a Dalai Láma számos lépést kezdeményezett, hogy nemzetközi támogatást nyerjen a tibeti ügynek. Ezek közé tartozott a tibeti ügy felvetése az Egyesült Nemzetek fórumán, valamint tibeti irodák Czine Mihály Lipták Béla felállítása a világ különböző részein. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1959-ben, ’61-ben és ’65-ben három határozatot fogadott el, melyben aggodalmát ITT-OTT 30. évf. (1997), 2. (129.) szám 51
