Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 2. (127. )szám
Csecsenföld hősi népe Krónikás A csecsének a Kaukázus északkeleti hegyvidékén élnek, mióta tud róluk a történelem. A Kaukázus többi népéhez hasonlóan, ez a mindössze 1.5 millió lélekszámú nép hosszú évszázadokig ellenállt az orosz imperializmus támadásainak. Végül a XIX. század közepén a cári seregek véres harcok után elfoglalták Csecsenföldet, mely 1864 óta lényegében orosz gyarmat volt. A hősi csecsen nép azonban időszakos szabadságharcait egészen a második világháborúig folytatta. Bár a németek elleni háborúban résztvettek, 1944-ben Sztálin azzal büntette az elnyomást nem tűrő népet, hogy egy részüket legyilkoltatta, a többséget pedig a krimi tatárokkal együtt Belső-Ázsiába, Kirgiziába deportáltatta. 1957-ben megengedték, hogy hazatérjenek, de nem volt benne köszönet. Heves izlámellenes kampány indult ellenük, s életük minden mozzanatát ellenőrizték. Még abban az évben megalakult a szomszéd ingusokkal a Csecsen-Ingus Szovjet Köztársaság. [Az ingus és a csecsen nyelv között csak nyelvjárásbeli különbség van. Az ingusok a magyarok leszármazottainak vallják magukat, valószínű a szabir népen át volt a rokonság.] 1991-ben, a Szovjetunió összeomlása után, Csecsenföld kikiáltotta függetlenségét, Dzsokhar M. Dudajev, egykori szovjet tábornok vezetése alatt. Három feszültséggel teli év következett, míg végül 1994 decemberében Moszkva tankhadsereggel támadta meg a függetlenségéhez ragaszkodó kicsiny nemzetet. Azóta több kisebb szünettel egészen 1996-ig folytak a harcok, míg végül Lebed tábornoknak sikerült egy egyezményt aláírnia, mely szélesebbkörű autonómiát ígér a csecsen köztársaságnak. A háború 30 ezer halálos áldozatot követelt, nagy részüket a polgári lakosságból. Súlyos veszteség érte azonban a támadó orosz hadsereget is, mely csak légi terrortámadásokkal tudta a fővárost lépésről-lépésre elfoglalni. A kíméletlen bombázások Grozny nagy részét elpusztították. Az afganisztáni háború balsikere után, a csecsen szabadságharcosok alaposan megtépázták az egykori Vörös Hadsereg utódának hervadt babérait. Az Új Horizont folyóirat XXII. évfolyamának 3. számában néhány műfordítást közöl a csecsen költészet gyöngyszemeiből. Ezek közül valók az alábbi versek: Szülőhazám Girjhan Gagijev Hazám — virágzásoddal mindent beborító Hazám — gyöngyhammatot csillogtató Hazám — epreskerteket pirosító Hazám — falevelek zsolozsmáját zengett) Hazám — meszi hegyek kékségét sejtető Hazám — csillagokat patakjaidban ringató Hazám — éjszakákat reménnyel világító A te titkaidat hordom a szememben A te közelséged elfér a tenyeremben A te távolságodat sziklatornyok vigyázzák Vízesések selymének csipkézed susogását Szelíd szél rázza a te szitádat Halomba hull a szépség és fennakad a bánat Ezért — villámlás és mennydörgés közepette Nem félek a viharban Nem tör le engem csapásaival — Szülőföldem, csillaghulláskor ezer csillagodnak könnyei, könnyeimben tovább ragyognak Földi istenek Adisz Kuszajev Álmodnak az emberek, mindig is Álmodoztak így rendeltetett így van ma is Mindenütt legendák kószálnak Mesék magasba szállnak Alommá olvad múlt és jövő A levegőben regék keringenek Emberek a madarakat megirigyelték Az évek folyókként futnak az időbe Apró fodraikból összegyűlt a tudás Sihederek megférfiasodtak Megemberesedtek Külön világukat elkerítették a gondolat fénye a szótlanságon átlebeg Nem égi istenek gyújtják ki a csillagokat Hanem testvéreim A földi istenek Bede Anna fordításai 36 ITT-OTT 29. évf. (1996), 2. (127.) szám
