Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 2. (127. )szám
sítását szolgálja a Közösség tagsága a Magyarok Világszövetségében. Az utóbbi két évben a kommunikációs forradalom információ-robbanása (az Internet hálózatának elterjedése) a Közösség számára is lehetővé tette a magyarságot érő támadások, hazugságok, ferdítések azonnali helyreigazítását, az új kor legfontosabb találmányának, a számítógépnek a segítségével. Több magyar szolgáltató állomás működik az Internet hálózatban, és tagjaink közül többen részt vesznek az Internet fórumainak magyarságvédő tevékenységében. Az Internet „ozorai huszárjai” huszárjai ma nem a várfalakhoz rohannak, hanem a számítógépükhöz ülnek. Munkánk karitatív segítő szektorában, egymást követő tervekkel igyekszünk — lehetőségeinkhez képest — enyhíteni a magyar nemzeti közösségek szükségletein a Kárpát-medencében. (Néhány példa: csángó árvízsegély, ösztöndíjak, parabolaantennák és kábelek a Duna-Tv hallgatói hálózatának szélesítéséhez, számítógépek és scanner a pozsonyi Szabad Újság szerkesztőségének, ifjúságunk adománya a délvidéki óvodáknak....) 1996-ban a határon túli magyar közösségek helyzete kritikus fordulóponthoz érkezett. A boszniai háború embertelensége a Nyugatot nem az első világháborút követő párizsi békék csődtömegének tragikus következményeire figyelmeztette, hanem azt a téves tanulságot vonta le, hogy a kommunizmus bukását követő közép-kelet európai autonómia törekvések a térség stabilitásának fenyegető veszélyforrásai. Washington nyomásának engedve, a magyar kormány megszegte a magyar-magyar csúcstalálkozó közös határozatát (melyben a kormány, az ellenzéki pártok és a határon túli magyar nemzeti közösségek képviselői megegyeztek a határon túli magyarok kulturális, és helyi önrendelkezési igényeinek- „home rule” — támogatásában), és a magyar-román alapszerződés szövegében önként lemondott az Európai Unió 1201-es ajánlásának alternatív lehetőségéről. Az új helyzet megsokszorozza a Magyar Baráti Közösség elé tornyosuló feladatokat a harmadik évezred előttünk álló küszöbén. Egy pillanatig sem kétséges, hogy a magyarság nem búcsúzhat el úgy a huszadik századtól, hogy lemond a határon túli 3.5 millió lélekszámú magyarság nemzeti közösségeinek önrendelkezéséről és az önrendelkezés békés eszközökkel való megvalósításának jogáról. (Olyan történelmi ablak - mint amilyen 1989-ben nyílt a szovjet kommunizmus békés összeomlásával — nagyon ritkán ismétlődik a történelemben.) A jelenlegi Kárpát-medencei agresszív szlovák, román és szerb nacionalizmus által asszimilációra, szétszóródásra sorsra ítélt magyar nemzeti közösségek jövője, emberi boldogulása immár nem oldható meg a környező kormányok belátására bízott kiváltságlevelekkel. Az éber nemzetközi (európai) felügyelet és adott esetben szankciók alkalmazása elkerülhetetlen ahhoz, hogy a vállalt kötelezettségeknek az üres szócséplésnél nagyobb érvénye legyen. Az ehhez szükséges nemzetközi konszenzus megszerzése az új magyar stratégia sürgetően első taktikai elemévé kell előlépjen. A magyarságra rákényszerítették a trianoni diktátum népesség- és területveszteségét és megfosztották nemzeti vagyonának oroszlánrészétől. A huszonegyedik század szellemi követelményeinek versenyében ezek a közösségek nem tudnak fennmaradni magasszintű anyanyelvi oktatási intézmények, egyetemek nélkül. Ezek működése emberi boldogulásuk számára ugyanolyan elengedhetetlen követelmény, mint az alsófokú iskolák és kulturális intézmények fenntartása és állandó fejlesztése az anyanyelv megőrzésére.. Románia esetében semmi reményünk nincs arra, hogy az ottani magyarság sorsát és jövőjét kielégítően meg tudja oldani — a jelenlegi román „kirakatidemokrácia” politikai gépezetében, sorozatos reformocskák és általános kisebbségi törvény keretében. A román politikai életben még ma is szerepelnek ugyanazok a személyek, akik végrehajtói voltak az erdélyi magyar városok erőszakos elrománosítási politikájának, valamint a 2. világháború után megmaradt német és zsidó lakosság váltságdíj elleni kiárúsításának — az etnikai „kigyomlálás” találékony román változatainak. Szlovákiában az új nyelvtörvény és hasonló szellemű kormányrendeletek, az új közigazgatási határok mind azt célozzák, hogy megtörjék a magyarság politikai lehetőségeit, életerejét. Kárpátalján fellángolt az ukrán nacionalizmus. Szerbiában megoldatlan problémák tömege vár rendezésre. Horvátországba még mindig nem tudtak visszatérni a szerb támadók által ősi falvaikból elűzött magyarok. Szlovénia az egyetlen szomszédunk, ahol európai szintűnek nevezhető politikai körtülmények között élnek a Mura-vidék magyarjai. A jelenlegi magyar kormánytól sajnos a jelek szerint nem várhatunk olyan történelmi felelősségre épített, szilárd magyar nemzettudaton alapuló politikát, mely az elmúlt 1100 év alatt szülőföldükről el nem mozdult — de önhibájukon kívül határon túl rekedt — magyarokat a magyar nemzet egységes szellemi részének tekintené és érdekükben olyan gondosan kidolgozott stratégiát alkalmazna, mely nemzetközi támo-ITT-OTT 29. évf. (1996), 2. (127.) szám 27
