Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 1. (126.) szám
Magyar emlékkápolna West Virginiában Krónikás Már tizennégy éve múlt, hogy West Virginiában, Berkley Spring közelében, 1981. október 11-én felszentelték a Magyar Szabadságharcos Szövetség által épített emlékkápolnát. A west virginiai ősz színorgiába borította az erdőket, a piros-vörös-narancs-sárga százféle árnyalatban tobzódva, mintha a természet is hódolatát fejezte volna ki az 56-os magyar szabadságharc hőseinek emlékére. A Jóisten ízelítőt adott abból, hogy milyen lehet a mennyország. Ilyen színpompás ruhába öltözött a Magyar Táborhegy is, amelynek a tetejére épült a magyar kápolna. Egymás után kanyarodtak fel akkor a hegyre a gépkocsik, elsősorban Washingtonból és Baltimoreból, de Pittsburghból és Philadelphiából is sokan jöttek, valamint az ország más részeiből és Kanadából is. Ez a gyülekezés egy amerikai magyar álom megvalósulásának szólt: ott állt a Táborhegy tetején a templom, hogy hirdesse az 1956-os magyar forradalom emlékét, egy nemzet felkelését a zsarnoksággal és az idegen elnyomók megszállásával szemben. De egyúttal emléke az immár ezer évet túllépő szakadatlan küzdelemsorozatnak, ami a magyarság önálló államiságának, függetlenségének és szabadságának megőrzéséért vagy visszaszerzéséért folyt. A kegyeletes emlékezést szolgálja a kápolna alsó szintje és körülötte a temető. A családi kriptasorokban és az urnafülkékben a szabadságharcosok és hozzátartozóik hamvait helyezik örök nyugalomra. Középen, a márványpadlózat mozaikjában a történelmi Magyarország vármegyéinek címere látható, alattuk egy maroknyi föld minden megyéből. Szimbolikusan ez a mozaik fejezi ki az emlékkápolna alapgondolatát: egy talpalatnyi Magyarországot varázsol a west virginiai erdőkbe. Itt találtak örök pihenőhelyet a Magyar Szabadságharcos Világszövetség 1976-ban Londonban elhunyt elnökének, Dálnoki Veress Lajosnak a hamvai. Két diktatúra ítélte halálra, Hitler és Sztálin magyar csatlósai, mégis élve maradt és szabad földön húsz éven át folytatta küzdelmét a magyar szabadságért. Egy másik kripta Hajmássy Ilona hamvait őrzi. Őt Budapest, majd Hollywood tehetséges és szépséges színésznő-csillagaként vette szárnyaira a világhír. A művésznő férje, Donald S. Dawson, az Amerikai Légierők többszörösen kitüntetett tábornoka, az 1956-os forradalom kitörésének első percétől kezdve egész életét, jóformán minden percét a magyar ügynek szentelte. Kezdve a menekültek letelepítésén, folytatva az amerikai politikai személyek és intézmények tájékoztatásáig, hogy a magyar népnek minél több barátot, támogatót szerezzen. A templom felszentelésekor ő mondta az egyik köszöntő beszédet, kifejezve a magyar ‘56 iránt érzett őszinte elismerését: „Mi a magyar nemzet harcát példának tekintjük az egész világ számára, mert az Igazság támadt fel a Hazugsággal szemben... A magyar szabadságharc mártírjai nemcsak egy nemzetnek, de az egész világnak utat mutató példaképei is.” Győrik Józsefnét, az Amerikai Magyar Szabadságharcos Szövetség elnökét illeti az elismerés és köszönet, mert ő dolgozott a legtöbbet a terv megszületéséért és valóra váltásáért. A templomhoz vezető út két oldalán, a lejtők tölgyfái alatt három-három szimbolikus sírhalom áll. A jelképes sírokat örökzöldek borítják. Az egyik oldalon a kereszteken a következő felírások olvashatók: Nagy Imre — élt 62 évet; Maiéter Pál — élt 42 évet; Povl Bang Jensen — élt 52 évet. A másik oldalon a feliratok a sírok keresztjén: „A hős magyar honvéd”; „Politikai fogoly”; „A pesti srác”. Ezt a zarándokhelyet illő és érdemes minden amerikai magyarnak meglátogatni. □ 48 ITT-OTT 29. évf. (1996), 1. (126.) szám
