Itt-Ott, 1996 (29. évfolyam, 1/126-2/127. szám)
1996 / 1. (126.) szám
In memóriám Gondolatok egy nagy tudós halálára Dr. Somogyi Ferenc professzor, az amerikai magyarság tudós lelkiismerete (1906. június 25 — 1995. szeptember 5) Várdy Béla (Pittsburgh) Valamikor az 1950-es évek második felében ismertem meg őt az ohioi Cleveland Szent István Szabadegyetem professzora és dékánjaként. Magyar történelmet adott elő. Választékos, elegáns, kissé barokkos magyarsággal beszélt, amely talán szűkebb pátriája, a Vas megyei magyar nyelv ízét is magán hordozá. De ez akkor még nem tudatosodott meg bennem. Csak azt éreztem, tudtam, hogy igen megkapott egyénisége, megértést és toleranciát sugárzó szelleme, az évszázadok eseményeit könnyed eleganciával átfogó hatalmas tudása, valamint a történelmi objektivitást és magyarságszeretetet sugárzó történetlátása. Egy igazi „magyar úr" bontakozott ki előttem teljes nagyságában; egy olyan embernek a képe, aki prototípusa lehetett volna a gróf Teleki Pál által sokszor hangoztatott és a szüleim által is belém oltott „emberebb ember'-nek és „magyarabb-magyar"-nak. Ezen első találkozásunk óta már közel négy évtized telt el. Lelki szemeim előtt azonban még most is látom Somogyi professzor impozáns alakját, amint tudást és szeretetet sugárzó egyéniségével, igazi „magyaros" föllépésével, és remek előadókészségével részletezi a magyarság eredetét, nemzettéválásának aprólékos részleteit, valamint a kárpát-medencei magyar haza elfoglalását. Már akkor elhatároztam, hogy én is történész leszek, s azt is, hogy a jövendő életutamon ő lesz a példaképem és az ideálom. Közben aztán útjaink elváltak. Somogyi professzor Clevelandban maradt, én pedig mentem Amerika-szerte, az egyik egyetemről a másikra, először mint diák, azt követően mint egyetemi oktató, idővel pedig mint egyetemi tanár. Somogyi Ferenc belevetette magát az amerikai-magyar életbe, én pedig igyekeztem megtalálni a helyemet az amerikai tudományos világban. 1952-ben — a közben szintén elhunyt dr. Nádas Jánossal együtt — Somogyi Ferenc megszervezte az idővel nemzetközi hatásúvá vált clevelandi Magyar Társaságot, amely az évek folyamán sok tudományos és magyar-védő szervezetnek „anyavállalatává" lett. 1966-ban ugyancsak egyik alapítója volt a külföldi magyarság tudományos akadémiájaként számontartott, Clevelandban működő Árpád Akadémiának, amelynek főtitkára és idővel pedig elnöke lett. E hatalmas szervező munka mellett szerteágazó ismeretterjesztő és tudományos munkásságot is folytatott. Már 1948-ban, az osztrák menekülttáborban megalapította a Vagyunk c., magyar jövőt hirdető közéleti folyóiratot, amit még Clevelandban is tovább szerkesztett, egészen 1954-ig. Szerkesztői munkájával párhuzamosan, illetve azt követően százával írta tudós higgadtságról tanúskodó magyarságismereti cikkeit a különböző észak-amerikai magyar lapokban. A clevelandi Az újság és Magyar újság pl. éveken keresztül hozta sorozatban magyar történeti és kultúrtörténeti tanulmányait, amelyek idővel hatalmas kötetekké álltak össze. Ugyanakkor tudósi mivoltáról sem feledkezett meg. A clevelandi Western Reserve University keretén belül magyar kultúrtörténetet adott elő és hallgatói számára sorozatosan írta nagyszerű szintetikus munkáit. Több kisebb, tankönyvszerű összefoglalás után 1973-ban megjelentette Küldetés: A magyarság története c. történelmi szintézisét, amit később Lél fia társszerzőségével egy rövidebb angol változatban is kiadott (Faith and Fate: A Short Cultural History of the Hungarian People, 1978). Ezzel párhuzamosan, szintén hallgatói részére, megírta a magyar irodalmi-kultúrát tartalmazó szintézisét, amely két kötetben jelent meg, de sajnos még így is befejezetlen maradt (A magyar nyelv és irodalom 1825-ig, 1975; A magyar nyelv és irodalom 1825-től 1925-ig, 1977). Somogyi professzor lelke és egyik szervezője lett az 1961-ben megindult clevelandi Magyar Találkozóknak (a későbbi Magyar Kongresszusoknak), amelyek három és fél évtizeden át a világ minden tájáról összevonták a hagyományos patriotizmusban hívő és azt hirdető magyarok százait. S ezeknek a találkozóknak/kongresszusoknak ITT-OTT 29. évf. (1996), 1. (126.) szám 49
