Itt-Ott, 1994 (27. évfolyam, 1. (123.) szám)
1994 / 1. (123.) szám
váthoz, ukránhoz fűződő viszonyunk lényege: autonóm polgár, autonóm közösség kívánunk lenni. Az egyenrangúság szintjén kívánunk együtt élni. A volt szovjet birodalom s Közép-Kelet-Európa területein új rendezői elv jelentkezik: az önrendelkezés elve. A térség nemzetei ezen elv alapján alakítják államiságukat. A Szlovákiában élő magyarok az önrendelkezés érvényesítését tartják természetesnek. Erre építjük autonómiaigényünket, autonómiatervezetünket. így van ez Romániában, a Vajdaságban és Kárpátalján is. Sajnos, az önrendelkezés kisebbségre vonatkozó gyakorlatát a többségi nemzet nem ismeri el. Másszóval ez azt jelenti, hogy a kisebbségi jogokat csak az egyéni jogok szintjén kívánják biztosítani. A kisebbségek kollektív jogát elvetik. Azt tapasztaljuk, hogy a nemzeti kisebbségek által támasztott autonómiaigény, illetve a kollektív jog, félelem forrása, félelem a történelem restaurációjától, s félelem a határok megváltoztatásától. Az autonómia, a kollektív kisebbségi jog igénye a kárpát-medencei népek, nemzetek, kisebbségek mai konfliktusainak égjük forrásvidéke. Az emberi-nemzeti érzés újkori igénye másként ölt formát a világ szórvány- és szigetmagyarsága életében. A volt emigráció nem élte meg a nemzeti kisebbségeket ért hántásokat, megaláztatásokat, tiltásokat, s meghurcolásokat és ütközéseket. Közvetlenül nem élte meg Magyarország erőszaktörténelmét, a magyar történelem eltorzított értelmezését, kiforgatását, a magyar államiság alárendelt, megalázó helyzeteit. Ugyanakkor bőrére égett a befogadó országok olvasztótégelyeinek tüze, megélte a kisszerű gyanakvásokat, a bántó megkülönböztetéseket, az évszázadra jellemző pusztító magányosságot, az ember minden erejét próbára tevő létküzdelmet. Élménye lehet a szabadakaratú cselekvés, s a befogadó ország nagyvonalúsága. A világ szórvány- és szigetmagyarságának útja az olvasztótégelyektől a multikulturális társadalom eszméjéig és gyakorlatáig vezet. Mindez része a magyarság befelé fordulásának, s változó szemléletünknek. S része ennek világba-szórtságunk erkölcsi konzekvenciája is! Tudjuk, minden jnás, minden idegen környezet alkalmazkodást kíván. Egyet fontos hangsúlyozni ennek kapcsán: az alkalmazkodás nem lehet önfeladás. A magyarságlét nagy veszteségei innen származnak, a túllihegett hűségtől, a szuperlojalitástól, az asszimilációval határos hasonulástól. A Kárpát-medence nemzeti kisebbségei, etnikai csoportjai közösségi létének alakulásában meghatározó szerepe volt a kultúrának. 1919-től szinte napjainkig a nemzeti kisebbségek szerényebb mértékben ugyan, de lényegében azt az utat botladozták végig, amelyet a nemzeti kultúrák. Azaz, a nemzeti létküzdelmek párhuzamaként, hetven év óta ott kígyózik a kisebbségek létküzdelme is. A küzdelem tárgya: egyenlő emberi, nemzeti jogok, s ma már a politikai egyenjogúság. A közép-kelet-európai történelem fintora: a nemzeti és kisebbségi létküzdelemmel szemben túlerő áll. A nemzeti létküzdelmet a birodalmi erőszak fojtotta, míg a kisebbségek egyenrangúságáért folytatott harcát a többségi nemzet túlereje teszi drámaivá. A magyarságlét szemléletváltásának másik területe: új viszonyba, új kapcsolatba kerülni a világgal. Különös hangsúlyt kap e vonatkozásban a Kárpát-medence térsége. A magyar-magyar kapcsolatok dinamikusan fejlődnek az iskolaügy, a kultúra, a hírközlés területein. Az írásbeliség erőteljesen integrálódó vonulatot képez, az irodalomban szinte határnélküli állapot van alakulóban. Úgy érzem, hogy a történelmi elégtétel, a nemzeti kisebbség viszonyában ma a gazdaság tehetné a legtöbbet. A tulajdonszerzés, a vállalkozás, a vegyes vállalatok, földvásárlással, nemzetiségi területre bankok, s kedvező hitelek lehetőségeivel. Tudatosítanunk kell, hogy a magyar-magyar gondok megoldása az egész Kárpát-medence függvénye. Tehát magyar-szlovák, magyar-rutén, magyar-ukrán, magyar-román, magyar-szerb, magyar-horvát viszony kérdése is. Minden különkülön másféle beidegződés eltérő érdek. Úgy gondolom, egy másféle, más szintű viszony kialakítását az érdekek szintjén, az érdekek egyeztetésével kell kezdenünk, illetve folytatnunk. A mai Kárpát-medence egy sokpólusú állapot, itt nincsen egyetlen igazság. Itt csak ennek a ténynek a tudatosításával lehet egy másféle helyzetet előidézni és alakítani. .A. világmagyarság összeadható tapasztalata: ember-magyarként lehet élni a világ minden pontján, ez akarat, elhatározás és erkölcsi tartás dolga. A világ ma már kezdi tudatosítani s jogrenddé fogalmazni, hogy a másság nem pecsét, nem bélyeg, nem bűn, hanem többlet és érték. 16 ITT-OTT 27. évf. (1994), 1. (123.) szám
