Itt-Ott, 1994 (27. évfolyam, 1. (123.) szám)
1994 / 1. (123.) szám
többség, a többségi erő nem fordul a kisebbek, a gyengébbek, a jelentéktelenebbek, a cigányok, örmények, magyarok vagy zsidók ellen? 1993 kísértetiesen hasonlít 1939-re. A demokrácia akkor a faji felsőbbrendűség terjedésének kívánta útját állni. Napjainkban a másság válik, válhat bűnbakká s provokálhat véres konfliktusokat. Ne legyenek illúzióink a mai cseh politika magyarok iránti rokonszenvével kapcsolatban. Igen, sokszázados tapasztalat: a paranoid politika megél barátok nélkül, de ellenségre szüksége van. Hitler a zsidókban találta meg a gyűlölt kisebbséget, a mai román, szlovák, szerb politika a magyarokban. Illúziók és illúzióvesztések, nagy nekifutások és falaknak ütközés. Ez jellemzi a kárpát-medencei magyarság mai létküzdelmét. A rendszerváltás négy éve után azt is mondhatnánk: nem ezt vártuk. Magyarország a kárpát-medencei magyarság küzdelmében magára utalt, magányos küzdelmet folytat. Ennyi negatívan behatároló körülmény ellenére is úgy érzem azonban, hogy életünk táguló köreit járjuk. világ magyarsága az igazságkeresés sodrában áll, igazságkereső hevületünk formál emberi és nemzeti jogot. Az elmúlt évtizedben, de különösen a 89-es fordulat óta a magyarságlét szemléletváltozását éljük meg. E változás gyorsuló ütemű, területei markánsan rajzolódnak: a pártállam, a diktatúra, az erőszak elvetése és leépítése, s maga a történelmi méretű törés, a fordulat. E változások folyamában a magyarságlét más dimenziókat ölt: •Magyarország a demokrácia jogrendjét munkálja, önálló, független államiságát építi és közösséget vállal a határain kívül élő magyarsággal; •A határokon kívül élő nemzeti kisebbségek megfogalmazták autonómia-igényeiket, s munkálják autonómia-tervezeteiket; •A világ szórvány- és szigetmagyarsága lélekben és valósan elindult Magyarország felé, visszafoglalhatja a maga Magyarországát, pozitív viszonyt alakíthat a szellemi hazával; •Egyre erőteljesebben s egyre tisztábban fogalmazódik meg az összmagyarság gondolata, az egyetemes magyar érdek; •Markáns vonalai alakulnak az együvétartozásnak, a magyarságlét integrálódásának. Nagy vonalakban ezek az alakuló és ható tényezők képezik a magyarság szemléletváltásának az alapját. E szemléletváltás érezhető jelensége a magyarság jóértelmű befeléfordulása. Félévszázad hosszán nem beszéltünk annyit magunkról, mint egy évtized alatt, illetve az utolsó három évben. Magyarországon, Erdélyben és a Felvidéken a közösségi életnek egy új formája erősödik: a nyári táborok, táborozások. Népfőiskolák, népművelődési intézmények, az önkormányzatok szervezésében több tucat találkozó, vitafórum zajlik egyidőben, s szinte minden program középpontjában a magyarság sorsproblémája áll. Itt, ezekben a közösségekben, ezekben a vitákban formálódik egy új magyarságtudat. Identitás, illetve azonosságtudat, ez a kulcsfogalom. Az emberi-nemzeti érzés újkori felörvénylését éljük. Az emberi-nemzeti érzés felszabadulásának, felszabadultságának vagyunk tanúi és részesei. Mi ez, kérdezik világszerte: a történelem kényszere? Divat? Valami történelmi megrendülés? A történelem revíziója? Vagy mindez együtt? Itt hatalmas erők jöttek és jönnek mozgásba. Egy világméretű hamis hiedelem dőlt romba. Az eltemetett nemzeti érzés szinte halottaiból támad fel. A Szovjetunió összeomlása után az emberi-nemzeti jog nevében újkori lázadás tanúi vagyunk. A birodalom térségei s Közép-Kelet- Európa nagyrésze etnikai lázban ég, etnikai forrongásban. Fájó, etnikai háborúban is. Az emberi-nemzeti érzés újkori igénye a magyarságlét területein más-más formában jelentkezik. Másként Magyarországon, másként a határokon kívüli nemzeti kisebbségek életében, s másként a világ szórvány- és szigetmagyarság sorsában. A magyarság XX. századi történelmének nagy drámája: megosztottságunk, szétszórtságunk. E- zért válik szerintem a jelen meghatározó tételévé a magyar egyetemesség gondolata, a magyarság együvé tartozásának gondolata. Akárhol is élünk, meg kell fogalmaznunk a magyar nemzethez való viszonyunkat. Én magamat a magyar nyelv, a magyar történelem hordozójának tartom, ha más országban élek is, a magyar nemzet részének érzem magam. Csak így, ezzel az érzéssel, ezzel a ténnyel tud kiteljesedni a magyar egyetemesség. A jelen szüksége az is, hogy megfogalmazzuk, pontosabban újrafogalmazzuk viszonyunkat a nemzethez, amellyel együtt élünk. A többségi nemzethez, szlovákhoz, románhoz, szerbhez, hor-ITT-OTT 27. évf. (1994), 1. (123.) szám 15
