Itt-Ott, 1994 (27. évfolyam, 1. (123.) szám)
1994 / 1. (123.) szám
„B” típusú. Az ő esetében ez nyitott gondolkozást jelent, de a ráérzés nagyobb szerepet kap, mint a logikai rend. A bezárt lelkű, mereven gondolkozó hívőkkel nehezebb dialógust folytatnom. A nyitott gondolkozású Istent-keresők felé könnyebben felhasznál az Úr, függetlenül attól, hogy „A” vagy „B” típusok. A sebességváltós teológia talán hasznos lehet számukra. Zárásul, röviden hadd kritizáljam meg saját előadásomat. Bertolt Brechtről mondják, hogy megdöbbent, amikor meghallotta, hogy Hitlert könnyekig meghatották a Wagner-operák. Színházakban, előadásokon a közönség gyakran érzelmileg „elolvad”, de az agyát teljesen kikapcsolja: az előadás hatására nem válik jobb emberré, minden marad a régiben. Ennek ellensúlyozására teremtette meg Brecht az ún. „epikus színház” elméletét. Az érzelmileg felfokozott jeleneteket hirtelen megszakítja és a közönség tudatába hozza, hogy színházat lát: gondolkozzon, következtessen a látottakból. Bizony nem ártana az istentiszteleteken sem valami hasonló. A magasztos, lelkes prédikációk égi magasságokba röppentik a hallgatót, de aztán visszatérünk a mindennapi életbe, és semmit sem változunk, mintha az igehirdetés el sem hangzott volna. A korábban említett természettudóshoz hasonlóan hadd hívjam fel három problémára a figyelmet előadásommal kapcsolatban: 1. Túlságosan időigényes folyamat ez a teológia, egy életen át nincs vége. Ma az emberek zöme gyors, könnyű, határozott válaszokat akar a vallás terén is. Kinek van ideje és türelme váltani a helyzetekhez alkalmazkodva? Ez a teológia tényleg a keskeny út hite. 2. 2. Fennmaradhat-e egy intézmény (az egyház) amelyik ennyire nyitott? Vannak-e olyan időt, hőt és törést álló fogaskerekeink (egyének, egyházak), amelyek bírják az állandó váltásokat? 3. 3. Nevelhetünk-e ezen a teológián lelkes és elkötelezett híveket, főleg a fiatalság körében? A lelkesítés sokszor az agymosás és a tömegmanipuláció eszközeit követeli, ezek szóba sem jöhetnek a sebességváltós teológiában. Személy szerint nekem működik, és ismerek szép számmal hívő embereket és kisközösségeket, akik a gondolkozás és a hit integritását meg tudják őrizni. Jézus személye, életmódja és üzenete a legnagyobb érték amit ismerek vagy el tudok képzelni. Ez betölti és meghatározza életemet, izzóan lelkesít, és olyan mintha működne. Mivel elköteleztem magam Hozzá, ez az elkötelezettség valóságot teremt: gondolkozva is járhatom az élő hit útját. Ehhez segítsen mindyájatokat az Úr ezen az istenszolgálaton. Amen! □ Az együttélés gondjai a Kárpátmedencében * S Dobos László (Pozsony) Sokszor az az érzésem, hogy olyan úton gyalogolok, amely visszafelé megy alattam. Kettős erő hat ránk; egyéni és történelmi tapasztalataink, s az ezekből fakadó indulataink, türelmetlenségünk haladásra ösztökélnek. Ugyanakkor a tisztának s egyszerűnek tűnő helyzetekben is kitermelődik, megjelenik a fékező, visszahúzó erő. Magyarországon a rendszerváltás nagy reménye, hogy kibontakozik a nemzeti integráció, ezidáig nem teljesült. A pártharcok következtében a mai Magyarország egy folyó két partján sátorozik, vitázik, vádol, gyanúsít; a mai Magyarország egy folyó két partjáról beszél önmagához. A rendszerváltást, a bársonyos és csendes forradalmakat követő időben Csehszlovákiában, Bulgáriban, Romániában, Magyarországon azt remélték és reméltük, hogy az erőszak, a diktatúrák birodalmi kollektivizmusa után természetes, egyenrangú szövetségek alakulnak Közép-Kelet- Európa népei és nemzetei között. Ehelyett a meglévő határok sérthetetlenségének tényét kívánják új szerződésekbe döngölni. S a volt emigráció: a szülőföldről való kényszerű elmenés, a kényszerű elmenekülés a száműzetéssel egyenlő. A hazátlanság, az emberi magányosság érzését ezért az emigráció éli meg a legmélyebben. A volt emigráció nagy része — jeles része — a diktatúra, a diktatúrák áldozata, a megfosztottság s a kisemmizettség, a megsarcolt ember érzése alapján potenciális ellenfele az erőszaknak. A sziszifuszi létküzdelem, a megkapaszkodás görcsei s a honvágy behatároló érzései e létállapotnak. Nem véletlen, hogy a diktatúrával, az erőszakkal való szembenállás határon kívüli személyiségei az emigráció szálláshelyéről verbuválódtak. Nem véletlen, hogy a szabadságvágy, a ITT-OTT 27. évf. (1994), 1. (123.) szám 11
