Itt-Ott, 1994 (27. évfolyam, 1. (123.) szám)

1994 / 1. (123.) szám

„B” típusú. Az ő esetében ez nyitott gondolkozást jelent, de a ráérzés nagyobb szerepet kap, mint a logikai rend. A bezárt lelkű, mereven gondolkozó hívőkkel nehezebb dialógust folytatnom. A nyitott gon­­dolkozású Istent-keresők felé könnyebben fel­használ az Úr, függetlenül attól, hogy „A” vagy „B” típusok. A sebességváltós teológia talán hasznos lehet számukra. Zárásul, röviden hadd kritizáljam meg saját előadásomat. Bertolt Brechtről mondják, hogy megdöbbent, amikor meghallotta, hogy Hitlert könnyekig meghatották a Wagner-operák. Szín­házakban, előadásokon a közönség gyakran ér­zelmileg „elolvad”, de az agyát teljesen kikapcsol­ja: az előadás hatására nem válik jobb emberré, minden marad a régiben. Ennek ellensúlyozására teremtette meg Brecht az ún. „epikus színház” elméletét. Az érzelmileg felfokozott jeleneteket hirtelen megszakítja és a közönség tudatába hoz­za, hogy színházat lát: gondolkozzon, következtes­sen a látottakból. Bizony nem ártana az istentisz­teleteken sem valami hasonló. A magasztos, lelkes prédikációk égi magasságokba röppentik a hall­gatót, de aztán visszatérünk a mindennapi életbe, és semmit sem változunk, mintha az igehirdetés el sem hangzott volna. A korábban említett ter­mészettudóshoz hasonlóan hadd hívjam fel három problémára a figyelmet előadásommal kapcsolat­ban: 1. Túlságosan időigényes folyamat ez a teoló­gia, egy életen át nincs vége. Ma az emberek zöme gyors, könnyű, határozott válaszokat akar a vallás terén is. Kinek van ideje és türelme váltani a helyzetekhez alkalmazkodva? Ez a teológia tényleg a keskeny út hite. 2. 2. Fennmaradhat-e egy intézmény (az egy­ház) amelyik ennyire nyitott? Vannak-e olyan időt, hőt és törést álló fogaskerekeink (egyének, egyházak), amelyek bírják az állandó váltásokat? 3. 3. Nevelhetünk-e ezen a teológián lelkes és elkötelezett híveket, főleg a fiatalság körében? A lelkesítés sokszor az agymosás és a tömegma­nipuláció eszközeit követeli, ezek szóba sem jöhet­nek a sebességváltós teológiában. Személy szerint nekem működik, és ismerek szép számmal hívő embereket és kisközösségeket, akik a gondolkozás és a hit integritását meg tud­ják őrizni. Jézus személye, életmódja és üzenete a legnagyobb érték amit ismerek vagy el tudok kép­zelni. Ez betölti és meghatározza életemet, izzóan lelkesít, és olyan mintha működne. Mivel elköte­leztem magam Hozzá, ez az elkötelezettség valóságot teremt: gondolkozva is járhatom az élő hit útját. Ehhez segítsen mindyájatokat az Úr ezen az istenszolgálaton. Amen! □ Az együttélés gondjai a Kárpát­medencében * S Dobos László (Pozsony) Sokszor az az érzésem, hogy olyan úton gya­logolok, amely visszafelé megy alattam. Kettős erő hat ránk; egyéni és történelmi tapasztalataink, s az ezekből fakadó indulataink, türelmetlenségünk haladásra ösztökélnek. Ugyanakkor a tisztának s egyszerűnek tűnő helyzetekben is kitermelődik, megjelenik a fékező, visszahúzó erő. Magyarországon a rendszerváltás nagy re­ménye, hogy kibontakozik a nemzeti integráció, ezidáig nem teljesült. A pártharcok következtében a mai Magyarország egy folyó két partján sátor­ozik, vitázik, vádol, gyanúsít; a mai Magyarország egy folyó két partjáról beszél önmagához. A rendszerváltást, a bársonyos és csendes for­radalmakat követő időben Csehszlovákiában, Bul­­gáriban, Romániában, Magyarországon azt re­mélték és reméltük, hogy az erőszak, a diktatúrák birodalmi kollektivizmusa után természetes, e­­gyenrangú szövetségek alakulnak Közép-Kelet- Európa népei és nemzetei között. Ehelyett a meglévő határok sérthetetlenségének tényét kí­vánják új szerződésekbe döngölni. S a volt emigráció: a szülőföldről való kénysze­rű elmenés, a kényszerű elmenekülés a száműze­téssel egyenlő. A hazátlanság, az emberi ma­gányosság érzését ezért az emigráció éli meg a leg­mélyebben. A volt emigráció nagy része — jeles része — a diktatúra, a diktatúrák áldozata, a megfosztottság s a kisemmizettség, a megsarcolt ember érzése alapján potenciális ellenfele az erő­szaknak. A sziszifuszi létküzdelem, a megkapasz­kodás görcsei s a honvágy behatároló érzései e létállapotnak. Nem véletlen, hogy a diktatúrával, az erőszakkal való szembenállás határon kívüli személyiségei az emigráció szálláshelyéről verbu­válódtak. Nem véletlen, hogy a szabadságvágy, a ITT-OTT 27. évf. (1994), 1. (123.) szám 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom