Itt-Ott, 1993 (26. évfolyam, 1. (122.) szám)

1993 / 1. (122.) szám

dúlnak elő. erdélyieknél nem könnyebb a Délvidék magyar fi­ataljainak a helyzete a fellángolt balkáni szenvedélyek és az elvadult polgárháború miatt. Miloáevié ultranaci­onalista politikája lépésről-lépésre nyirbálta meg a magyarok emberi jogait. A kialakult helyzetben a vaj­dasági magyarság minimális követelése a területi és személyi autonómia kivívása. Radikálisabb elemek a Vaj­daság északi részének Magyarországhoz való csatolását követelik az Egyesült Nemzetek égisze alatt. A feszült és zavaros átmeneti helyzetet tükrözi az 1991 szep­temberében megalakult szervezet neve is, mely nem Ju­goszláviai vagy Szerbiai, hanem Vajdasági Magyar Cserkészszövetség (VMCsSz). A név egyúttal politikai hitvallás is. A VMCsSz Tbrontál vármegyében, a Bánság­ban jött létre. A Bácskában egyelőre nem tudnak szer­vezkedni az ott uralkodó erőszakoskodások és csetnik garázdálkodások miatt. A Szövetség szerény kezdetből indult ki. 1991 május 27-én hat magyar fiatal összegyűlt Muzslyán és elhatározták, hogy cserkészcsapatot alapí­tanak. Gondolatukat tett követte és szeptemberben már tizenöt őrssel három csapat működött a Bánságban. A 01. sz. cserkészcsapat Muzslyán alakult meg és Sík Sándor nevét viseli, a 02. sz. Tóth Elemér csapat Tbrontál-Erzsé­­betlakon tevékenykedik. Máris sok elsimerést szerzett a 03. sz. Petőfi Sándor cserkészcsapat Neuzin-ban. A Szövetség legsürgősebb terve, hogy kiterjeszkednek a Bánság minden magyarlakta helységére, és amint lehet, a Bácskában is megkezdik a szervezőmunkát. Zánkában és a többi magyarországi menekülttáborban, az ott élő horvátországi magyar fiatalok (a baranyai háromszögből, valamint Eszékről, Kórógyról, Szentlászlóról és környékükről menekült magyar családok tagjai) megalapították a Horvátországi Magyar Cserkészszövet­séget (HMCsSz). A HMCsSz egyelőre „in exilio” működik és munkájukhoz a Magyar Cserkészszövetség támo­gatását kérte. Ez az együttműködés megindult. A felvidé­ki magyar cserkészek könyveket és folyóiratokat ajándékoztak a menekülteknek. A horvátországi magyar fiatalok bíznak abban, hogy mielőbb visszatérhetnek hazájukba és szülőföldükön folytathatják a cserkész­munkát. A kárpát-medencei magyar cserkészszövetségek lét­rehoztak egy közös szervezetet, hogy egymás munkáját támogathassák. 1991. október 11. és 13. között a dunán­túli Velencén tartotta első megbeszélését a Magyar Cser­készfórum. A fórum célja, hogy a tagszervezeteket ellássa didaktikai anyaggal, könyvekkel, kiadón egy cserkészal­­manachot, szakmai továbbképző táborokat szervezzen. A fórum elnöke Szemerédi Tibor, a kárpátaljai szövetség külügyi vezetője, alelnöke Arató László, a magyarorszá­giak sajtóügyi vezetője, főtitkára Hodossy Gyula, a felvidéki szövetség ügyvezető alelnöke. Kovács Nemere az erdélyi, Kapis Stoloján a vajdasági magyar cserké­szeket képviselik a fórumban. A fórum már eddig is sike­resen közreműködött közös táborok szervezésében. Kárpát-medencei magyar cserkészvezetők arcképcsarnoka Kik végzik ezt a munkát, milyen életsorsot hordoznak, milyen eszményekért lelkesülnek a kárpát-medencei magyar cserkészvezetők, akik hozzáfogtak a gyűlöleten, 8 ITT-OTT 26. évf. (1993), 1.(122.) szám osztályharcon és embertelenségen alapuló kommunista társadalmak romjain segítséget nyújtani új és emberibb közösségek felépítéséhez? Az 1992. évi gödöllői vezetőképző tábor résztvevői, az újonnan avatott vezetők már rég visszatértek csapataikhoz, a Kárpát-medence különböző országaiba. Az alábbiakban néhány tömör életrajz olvasható azoknak a kérvényeknek alapján, melyekkel a jelöltek a táboron való részvételüket kérték. Az életrajzot dolgozatrészletek egészítik ki, melyeket a tábor utolsó napján írtak s arra kellett megfelelniük, hogy milyen hatással volt rájuk a tábor, mit visznek haza Gödöllőről. A kiválogatásban fontos szempont volt, hogy összességükben hű színképet alkossanak arról, hogy milyen a mai kárpát-medencei magyar cserkész-rö­­neszánsz vezetőinek személyisége és lelkisége. Magyarország Szabó Zsuzsanna Márta Székesfehérváron született, Kecsekeméten él. Édesapja református esperes, édes­anyja a Kecskeméti Református Kollégiumi Intemátus igazgatója. A debreceni Református Gimnáziumban érettségizett, majd a szegedi Juhász Gyula Tanítóképző Főiskolán szerzett tanári diplomát matematika és ének­szakon. Jelenleg öt kecskeméti iskolában hitoktató. A cserkészettel két éve foglalkozik, társaival 1991-ben megalapította a kecskeméti Református Kollégium cserkészcsapatát. Munkáját jobban szeretné csinálni, ezért tanulni jött a táborra Mit visz haza magával? „El­sősorban hatalmas biztatást, hogy érdemes csinálni a munkát. A vezetőnek roppant nagy a felelőssége, mert nem nevelhetünk selejtet. Hogy sikeres vezető legyek, meg kell tanulnom másokat irányítani. Megtanultam, hogy nekünk magyaroknak mennyire fontos a népi kultúra és népi értékeink szeretete, ápolása. Vigyázni fo­gok arra, hogy milyen a gondolkodásom, beszédem és a cselekedetem, mert a vezető feladata elsősorban pél­daadás. Örülök annak, hogy ezt a szép feladatot, mások nevelésének a szolgálatát elvállalhatom.” Vargacz Mária Krisztina negyvennégy éves, Homok­­mény községben született a Duna mentén, szerzetes­­nóvér-gimnáziumi tanár. Családjáról sokatmondó szűk­szavúsággal íija: „Szüleim »élvezték« a mezőgazdaság átszervezésének minden előnyét.” Érettségi után belépett a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek kongregációjába. Az ELTE-től tanári képesítést nyert matematika-fizika szakon. Tizenegy évig a fővárosi Patrona Hungáriáé gimnáziumban taní­tott, jelenleg a debreceni Svetits Katolikus Gimnázium igazgatója és mellesleg rendje szegedi iskolájának újraindításán is dolgozik. Pedagógiai jelmondata: játékosság és felelősség együtt. Debreceni cserkész­parancsnoka ezt írja róla: energikus, jó humorú, találékony, hangulat-teremtő egyéniség, vesszőparipája a gyerekek rejtett képességeinek kibontakoztatása. Sportol. Jól beszél angolul. Kiváló cserkészvezető lesz. Krisztina nővér írásában részletesen elemezte, hogy mennyi értékes pedagógiai útmutatást kapott a táborban. Néhány kiragadott gondolat: „Megismertem a kiscsoportos foglalkozás lehetőségeit és pedagógiai előnyeit... A mai magyar pedagógia alapvető hibájára láttam rá egészen konkrétan. Nálunk teljesen hiány­zik a »csináljuk együtt«, a »fedezzük fel együtt« és a »te is képes vagy minden jóra« derűs, ösztönző maga­

Next

/
Oldalképek
Tartalom