Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)

1992 / 2. (120.) szám

25. évf., 2. (120.) szám

ITT—1992—OTT

Vol. 25, No. 2 (120)

Volt, ki füléig adós maga, üdvet a státus-adósság Elfogadásában keresett, nem tudni, mi okból;

Másik egész tűzzel — vala bár hive a maradásnak — Sürgete teljes szót minden városnak adatni,

Csakhogy az ellenzék leszavaztassék a diétán.

Lánghy a kormánynak felelősségét akará kivinni: derék akarat! kár volna ha nem sikerülne! Mondják: így akará az egérnem is egykor a macskát Megzabolázni, de nem hallottuk még az eredményt. Mások a sérelmek tárgyában emígy szavazának: Minthogy ezen panaszok nagyon is halmazra tolúltak, S mink, fiatal maradék, nem tudjuk már nagyapáink Régi gravemeneit, nem tudja miénket a késő Posteritas: jó voln' ezeket mind összeszedetni,

És egy öreg könyvben kinyomatni jövő tudomásul.

Ám sokan ellenzék e javaslatot, azt bizonyozván,

Hogy feledékenység legjobb ír e panaszokra.

Szóltak az esküttszék mellett és ellen is, ámbár Vékonyan ismerték ezen intézet miben-álltát,

Csak hírnévben, mint a monda vitéze a kávét:

Hja, de mi, csillagaim, törvényhozatalra születtünk: Azt is látnunk kell, ami túl van hályogainkon.

Mindezeket, pro és contra, vitaták sok időig;

Mindenik önnézetét akará a többire tolni, Vélekedésében tetszék mindenki magának,

És maga sátra előtt söpré minduntalan a port. így, természetesen, lehetetlen volt egyesülni...

Arany János: Az elveszett alkotmány

mr-OTT 25. évf. (1992), 2. (120.) szám 3