Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)
1992 / 1. (119.) szám
Legutóbb leányfalusi barátaim kerestek meg. Talán ebben is tudunk segíteni: a leányfalusi református gyülekezetnek eddig nem volt temploma, istentiszteleteiket az öregotthonban tartották. A gyülekezet a legnehezebb időkben, 1958-ban alakult, s azóta még nem volt lehetőségük templomépítésre. A tervek végre elkészültek, de a templom minimum húszmillió forintos építési költségeit egyedül nem tudják előteremteni. Arra gondoltam, hogy a Magyar Baráti Közösség tagjai, vagy az ITT-OTT olvasói között akad, aki anyagi segítséget is tudna adni a megvalósításhoz. Ehhez kérném személyes segítségedet, baráti beszélgetésekben megemlítvén a templomot, illetve — a mellékelt ismertető belátásod szerinti felhasználásával — figyelmeztető cikk közlésével az ITT-OTT-ban, talán a cikk végén megjelölve az átutalási számlaszámokat is. Tudom, hogy a mai recessziós időszakban minden szervezet és minden ember kénytelen jobban beosztani erőforrásait. Ha viszont arra gondolunk, hogy a leányfalusi református templom felépítésének anyagi támogatásával szülőhazánk erkölcsi felemelkedését is elősegítjük, tudhatjuk, dollárainkkal jó ügyet szolgálunk. — Előre is köszönettel a hathatós segítségért: Emhő László, 1350 Dublin Rd., Apt. 19, Columbus, OH 43215 Kedves László! — Látod, most tanultam valamit: hogy Léányfalun, ahol a református lelkészek öregotthona áll, ahol Ravasz László püspök is időzött, nem volt és nincsen református templom. Hihetetlen. Egyelőre egyebet nem tehetek, minthogy így felhívom a hiányra a figyelmet. Valakinek gyűjtést kellene szerveznie. Addig is: A gyülekezet címe: Református Egyházközség Pócsmegyer-Leányfalu, H-2017 Pócsmegyer, Bocskai tér 6. Valuta átutalás: OTP Szentendre 3402-0112113. Egyébként rém kedves vagy, de a konferencia megszervezéséért nem engem illet a bók, hanem a többi között Somogyi Balázst és Bőjtös Lászlót, akik a programért, illetve az elszállásolásért felelnek.—éji Hiányollak... Rád gondolok, s a tárgytalan távolba nézve fénnyel versenyző gondolatok ütemére lüktetek. Nyugodt külsőmből, kinyílt fejemből, hol faragott képed ül, elektromos szikrák pattognak türelmetlenül; vágyakat fölszínre bugyogó vulkán, varázsos tűznyelő lettem, ki pirosló szenvedélyt, felhőnek pemyés szegélyt, üres magasba lehel. Indulataim, mint elsodró, égető láva-folyóba lágyult, csillámos kövek, elképzelt-eléd terülnek, alakod földbe mélyedő árnyékába folynak, s merevre hűlnek. Fülöp László Madison, Wisconsin 36 ITT-OTT 25. évf. (1992), 1.(119.) szám
